3Móz 25,1–34 és Jn 20,19–23
(ÚSZ) „Bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek" (19)! Egyszer részt vettem egy csendesnapon, ahol az volt az egyik feladat, hogy próbáljuk meg lerajzolni egy papírra a békességet. Rajzoltunk is, ki ezt, ki azt. Családot az asztal körül, Édenkertre emlékeztető tájat vízeséssel – és mindenki elmondhatta, hogy miért éppen azt rajzolta, amit. Az előadó mindannyiunkat végighallgatott, majd ő is mutatott egy képet. Egy kismadár volt rajta, ahogy szakadó esőben ül egy ágon, és szundikál. Azt akarta ezzel kifejezni, amit a Biblia tanít, amit az Úr kínál, hogy az igazi békesség nem a külső körülményektől függ, hanem a belső körülményektől... Mikor Jézus bejöhet a szívünkbe, életünkbe, és azt mondja nekünk is, mint akkor a félő tanítványoknak: „békesség nektek". Ha ő velünk, kicsoda ellenünk?
Fohász: Úr Jézus, megvallom Neked, hogy még sokszor megijesztenek dolgok, helyzetek. Köszönöm azonban Igéd bíztatását, hogy csak mindig Rád kell nézzek és melletted kell maradjak, és akkor minden úgy lesz jó, ahogy lesz! Közelséged jó nekem, maradj velem! Ámen.