3Móz 25,35–55 és Jn 20,24–31
(ÚSZ) „Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem" (28)! Számomra Tamás az a becsületes hívő, aki nem szégyelli bevallani, ha valamit nem tud, vagy nem ért, és nem játssza meg magát. Dehogyis, nem hitetlen ő, csak néha elakad. Például ezt mondta korábban Jézusnak: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat" (Jn 14,5)? Itt is becsületesen megvallja, hogy nem tudja elhinni, amit a többiek átéltek, amíg ő maga is át nem éli. Nem az a baj, hogy sokszor elakadunk a hit útján, hanem ha ilyenkor úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Pedig csak annyit kellene nekünk is becsületesen bevallanunk, hogy most elakadtam. Nem tudok szeretni valakit. Nem tudok megbocsátani valakinek. Nem tudom abbahagyni ezt, vagy azt a bűnt. Jézus ma is szívesen segít tanítványait ott, ahol elakadtak. Szólj neki bátran Te is!
Fohász: Úr Jézus, megvallom Neked, hogy sok mindent nem értek, nem tudok, nem jól teszek. De szeretnék a hitben előbbre jutni. Téged jobban ismerni, jobban szeretni és hűségesebben követni. Segíts meg ott, ahol elakadtam! Ámen.