Józs 2 és Ef 1,15–23
(ÓSZ) „Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fenn az égben és lenn a földön" (11)! Egy parázna nő szavai ezek, aki nem tudni honnan, de bölcsen felismeri az idők jeleit: egyetlen esélye a túlélésre, ha átáll a hódítók oldalára, és segíti ügyüket. Bár a történet nagyon régi, mégis jól kiolvasható belőle a mai emberre is vonatkozó sürgető üzenet. Addig kell a kegyelmi időt kihasználva Jézus Krisztussal szövetséget kötni, amíg el nem jön ítélni „eleveneket és holtakat". Mert őt magasztalta fel Isten mindenek fölé „és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké" (Fil 2,9-10). Légy az övé, szeresd őt, munkáld országa növekedését már most, hogy amikor majd eljön dicsőségében, megismerhessen Téged, mint aki hozzá tartozol.
Fohász: Úr Jézus, ma is meghívlak a szívembe, életembe, hogy mindenestül a Tiéd legyen. Vedd át az uralmat életemnek minden területe fölött, mert tudom, hogy nekem így lesz a legjobb. Szeretnélek teljes szívvel szeretni, szolgálni, hisz Te is egészen odaadtad magad értem, amikor meghaltál azért, hogy én éljek! Dicsőség Neked ezért! Ámen.