Zsolt 23 és Mt 13,24–30
(ÓSZ) „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm" (1). Mindig jó arra gondolni, hogy van egy Pásztorunk, aki vezet, aki előttünk jár. Aki terelgeti az életünket, aki megóv, ha jön a farkas, ha jön a veszedelem. Aki mindennel ellát, amire ebben az életben szükségünk van. Jó, hogy nem szenvedünk hiányt semmiben, mert ő mindenét nekünk adja ajándékba. Ezért nem kell szűkölködnünk. Ez a Pásztor maga az Úr Jézus Krisztus, aki nem kímélte magát, eljött a földre, és ma is utánunk jön, megkeres bennünket, elveszetteket. Aki a vállán hordoz, aki meggyógyítja a sebeinket, aki jól tart. Sőt, az örök életre is elvezet bennünket. Dicsőség, neked, Urunk!
Fohász: Úr Jézus, köszönjük, hogy Te vagy a mi jó Pásztorunk, mert vezetsz, terelgetsz minket, mert utánunk jössz, és bekötözöd sebeinket. Köszönjük, hogy nem kell nélkülöznünk: Te mindig gondoskodsz rólunk. Fel sem fogjuk sokszor, mennyire szeretsz bennünket. Ezért is: egyedül Tied a dicsőség, dicséret és hálaadás! Ámen.