Zsolt 36 és Mt 16,13–20
(ÓSZ) „A te világosságod által látunk világosságot" (10). Az Úr a mi világosságunk ebben a sötét, sok gonoszsággal telített világban. Általa mégis világosságba kerülhetünk, a sötétségben is megnyílhat a szemünk a jóra, a szépre, az igazra. Mindarra, ami Istentől való. Jézus magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben" (Jn 8,12). Ha az ő tiszta fénye ragyogja be az életünket, még a szívünkből is kiűzi a sötétséget. Egy városka szélén volt egy szép park. Nappal kellemes és békés volt, este viszont – lámpák hiányában – nagyon sötét. Szürkülettől hajnalig sok bűneset történt a parkban. Többeket kiraboltak, megvertek. A város vezetői végül úgy döntöttek, hogy nagy reflektorokkal világítják meg az egész területet. Miután megtették, meg is szűnt a bűnözés. Így van ez az életünkkel, a szívünkkel, ha megjelenik a világosság, távozik a sötétség.
Fohász: Köszönjük, Úr Jézus, hogy Te vagy a mi világosságunk, aki azért jött, hogy elűzze életünkből a sötétséget! Gyere és ragyogd be a szívünket, hadd láthassunk a Te világosságod által világosságot. Szükségünk van Rád, mert nagy a sötétség ezen a világon, s csak Te tudod ezt megváltoztatni bennünk és körülöttünk! Könyörülj rajtunk! Ámen.