Zsolt 16 és Mt 12,1–8
(ÓSZ) „Az ÚRra tekintek szüntelen" (8). Szüntelen, vagyis mindig az Úrra nézni. Mindig így élni a hétköznapokban, az örömben és bánatban, a jó időkben és a rossz időkben, a sikerben és a kudarcban. Folyamatosan rátekinteni, bármit is csinálunk, akármilyenek a körülményeink, bármit hoz a jövőnk. Mert ő mindig jelen van, velem van, már a jövőmben is ott van. Kezében tartja a világot és benne az én életemet. És ami az övé, arról ő gondot visel. Mert ő a bajban sem hagy el, hanem megsegít, felemel, átvezet, erőt ad. De jó volna ezzel a lelkülettel, bizalommal élni, szüntelenül az Úrra tekinteni! De jó volna mindig, mindenben meglátni Istent! Mert ő az, aki munkálkodik ma is: értünk, körülöttünk és bennünk.
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy szüntelen Rád nézhetünk, hogy Te mindig itt vagy velünk: a szívünkben, az életünkben! Köszönjük, hogy a mi életünket is a kezedben tartod, és gondot viselsz ránk! Ámen.