Zak 5 és Jn 12,12–19
(ÓSZ) „Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne" (6). A próféta második látomása ebben a fejezetben különleges, szinte a Jelenések könyvébe való. Egy asszonyt, aki a föld istentelenségét jelképezi, egy nagy vékába, mérőedénybe tesznek, és nehéz ólomfedővel borítják be. Aztán a vékát két szárnyas nő viszi el erős, gyors repüléssel. Az irány Babilon: innen eredt az istentelenség, ami által a választott nép magára hozta az átkot. A bűnnek most oda kell visszatérnie. Micsoda bátorítást jelentett minden jámbor zsidónak, ha tudta, hogy a bűn, amely Isten ítéletét hozta a földre, most visszavonhatatlanul el lett távolítva! Számunkra is nagy bátorítás, hogy Jézus Krisztus nem véka alá dugja el a vétkeinket, hanem megbocsátja. Jó lenne hinni és látni, hogy gyorsan tovatűnik minden istentelenségünk és gonoszságunk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy gyakran véka alá rejtem világosságodat bűneimmel együtt. Irgalmazz, mert sokszor szégyellem Beléd kapaszkodó hitemet, és átadom magam a világnak. Ámen.