Zak 6 és Jn 12,20–26
(ÓSZ) „Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az ÚR templomát" (12). Három férfi jön Babilonból, ahol sok zsidó maradt, még Ezsdrás és Nehémiás visszatérése után is. Ajándékokat visznek az újonnan épült jeruzsálemi templomba. Aranyból és ezüstből készült kettős koronát tesznek Jósua főpap fejére. Az arany a papságát, az ezüst a királyi méltóságát jelezte. Példátlan volt a zsidó államban, hogy ugyanaz az ember legyen a király és a pap. De minél közelebb volt a Messiás eljövetele, annál világosabbá vált, hogy ő az a Sarjadék, Dávid törzsének ága, akiben megtapasztalja a nép az igazságosság és szeretet ötvözetét. Keresztyén emberekként tudjuk, hogy Jézus Krisztus arany és ezüst korona nélkül is azzá a királlyá és főpappá lett, akinek a keze alatt ma is minden sarjadásnak indul.
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy a tavasz közeledtével nem csak azzal kell foglalkoznom, hogy jó földbe kerüljenek a magvak, és sarjadásnak induljanak. Az igazi kert az életem, ahol a Te Fiad, Jézus Krisztus munkálkodik. Gazdálkodik az időmmel, nemesíti a terméketlen ágakat, levágja az elszáradókat. Légy az életem jó gazdája, hogy minden sarjadásnak induljon. Ámen.