Ám 4 és Jn 8,30–36
(ÓSZ) „Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab" (11). A katasztrófák, a fájdalmak és a veszteségek sosem feleslegesek. Mindig azt mutatják meg, mennyire relatív minden, amiben bízni szoktunk, amire azt mondjuk, hogy biztonságot ad nekünk. Az embernek veszítenie kell, hogy ne elégedjen meg azzal, amije van, hanem a legfontosabbat keresse. Ámósz egy üszkös, tűzből kiragadott fadarabhoz hasonlítja népét. Ők nem ilyennek látják magukat. Úgy gondolják tovább tudnak égni, és még van bennük erő. Az Úr bánásmódja által tanulják meg, hogy ő formál, teremt, és csak ő ismerteti meg igazi szándékát az emberrel. Üszkös fadarabként nem tudunk Istennek szolgálni, de mint az ő népének élő fája, szolgálhatunk egymásnak igazi gyümölcsökkel.
Fohász: Seregeknek Ura, tűzön és vízen is átvittél már engem: hitet és embert próbáló dolgokon. Mégsem fordultam Hozzád teljes szívvel. Formálj ma kegyelmeddel, hogy előtted éljem meg ennek a napnak minden örömét, gondját és baját. Ámen.