Jer 39 és Jn 4,11–18
(ÚSZ) „Uram, add nekem azt a vizet" (15). Először Jézus kért inni az asszonytól, de a folytatásban minden megfordul, és már ő kínál fel valamit asszonynak. Élő vizet, amely után az ember már nem szomjazik meg újra. Az asszony egyelőre még csak a gyakorlati előnyét látja mindennek. Talán arra gondol, hogy ha valóban nem szomjazna meg, nem kellene többet a kúthoz járnia. Nem érti még, mit is jelent valójában az élet vize, ugyanúgy ahogyan Nikodémus sem értette, hogyan születhet újjá az ember. De valamilyen újjáformáló folyamat elindul az asszonyban. Érdeklődést mutat az iránt, amit Jézus kínál neki. Vannak esetek, amikor sokkal jobb, ha az embereket nem rohanjuk le az evangélium tanításával, hanem szépen lassan közelítünk feléjük, ahogyan azt Jézus teszi. Azért, hogy ők maguk jöjjenek rá, szükségük van az élet vizére.
Fohász: Köszönjük, megváltó Krisztusunk, hogy Te megértően tekintesz ránk, és elfogadóan bánsz velünk. Hála legyen Neked jóságodért! Ámen.