Eszt 3 és Mt 7,1–5
(ÚSZ) „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében" (3)? Mindannyiunknak ment már valamilyen idegen dolog a szemébe, akárcsak egy porszem is. Átéltük, hogy mennyire zavaró tud lenni. Ilyen zavaró, mert nem könnyű elviselni a szálkás természetű embert – családtagot, munkatársat, vagy akár gyülekezeti tagot. Az olyan embert, aki mindenbe beleakad. Jézus azonban arra tanít minket, hogy az ilyen emberhez ne a magunk beképzelt fölényének magaslatáról közeledjünk, hanem ezzel az alázattal: jöjj az Úrhoz. Hiszen Jézus megszabadított engem bűneim gerendájától, téged is meg tud szabadítani szálkáidtól. Ne nézegesd ítélkezve a másik ember szemében a szálkát, hanem kérd Istent, hogy szabadítson meg a magad gerendájától. Így eszközök lehetsz az Úr kezében arra, hogy embertársaid – családtagjaid, munkatársaid, gyülekezeti testvéreid – szeméből kikerüljön a szálka.
Fohász: Urunk, hála Neked azért, hogy Te nem azt nézed, amit mi, emberek, akik egymás szemében a gerendát keressük. Köszönjük, hogy Te nem azt nézed, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy milyenek lehetünk Szentlelked által. Mert Te ránk gondolva Jézus Krisztus szent életére nézel. Ámen.