3Móz 22,17–33 és Jn 19,31–37
(ÚSZ) „Látták, hogy már halott" (33). Jézus halála azok számára, akik ott álltak, egyenlő volt valaminek a végével. Sokszor tekintünk úgy egy halottra, mint akinek befejeződött az élete. És ez részben így is van. Elmúlik valami: hiszen megszűnik az az ember, és a vele való kapcsolatunk, a vele való közösségünk. Belőlünk is valami elmúlik. De ez csak a mi, emberi szemszögünk, amely csak a végest, a láthatót nézi. Jézus számára a halála nem vég volt, hanem előkészület arra, ami következik. Velünk is így lesz. Ha benne hiszünk, ha hozzá tartozunk meghalunk a bűnnek. És elkezdődik valami új. Meghalunk a bűnnek, de élünk Jézusnak.
Fohász: Drága Istenem. Köszönöm, hogy a halál nem a véget jelenti. Köszönöm, hogy a nagypéntek és a nagyszombat után jön a vasárnap! Támassz fel engem vele együtt új, Neked tetsző, szent életre! Ámen.