Péld 17 és Gal 1,10–24 (ÚSZ) „Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (10). Ki az, aki ne szeretné elnyerni mások tetszését, megbecsülését, elismerését. Ezért igyekszünk a jobbik arcunkat mutatni, hibáinkat és gyengeségeinket elfedni, pótcselekvésként mások hibáira mutogatni. Pál nem így tesz. Felvállalja múltját, de nem azért, hogy megtérésével képmutató módon dicsekedjen önmagát fényezve, hanem azért, hogy rámutasson Isten hatalmára, mely Krisztusban új életet, új küldetést adott a számára. Nekünk is új életet, új küldetést kínált fel, és most is ezt kínálja fel a mindenható Isten. Éltünk-e, élünk-e a tőle kapott lehetőséggel?
Fohász: Urunk! Te lehetőséget adsz mindannyiunk számára a megtérésre, életünk megváltoztatására, megújítására. Kérünk, adj hitet, erőt, bölcsességet és bátorságot, hogy Neked tetszőn éljünk ezzel a lehetőséggel, sohasem magunkkal dicsekedve, hanem mindig Téged dicsőítve! Ámen.