2Krón 16 és Mk 12,18–27
(ÚSZ) „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké" (27). Ellenséges hangvételű kérdést kap Jézus a szadduceusoktól. A feltámadás érzékeny téma, főleg, mert Jézus már többször is elmondta, hogy nemsokára meghal, de harmadnapra feltámad. A szadduceusok úgy érzik itt az ideje elbizonytalanítani a Jézust követő sokaságot egy újabb furfangos kérdéssel. Előhozakodnak a mindenki által tisztelt mózesi törvénnyel, s ez alapján kérdezik, hogy az említett helyzetben kié lesz az asszony. Jézus úgy válaszol, mint aki nemcsak a betűt ismeri, hanem Isten hatalmát is. A feltett kérdés spekuláció. Az örök életet nem mérhetjük emberi mértékkel. Isten élő: ő a vagyok. Aki hozzá tartozik, szintén él. A halál után pedig örökké él. Jézus is halott volt, és íme mégis él. Életre hív mindenkit, aki hallja és befogadja őt.

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy Krisztus kegyelme által részese lehetek a feltámadásnak. Add, hogy Lelked által élő kapcsolatom legyen Veled, tedd élővé Igédet számomra. Óvj meg a tévelygéstől, kérlek, adj hitet, reményt és szeretetet. Ámen.