2Krón 34 és 1Thessz 4,13–18
(ÚSZ) „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt" (14). Sok helyütt a temetéseken hangzanak el ezek az igék a feltámadásról. Meghallgatjuk őket, de a felfokozott lelkiállapot, a nyomasztó szomorúság miatt nehezen jut el a fülünktől a szívünkig a bizonyosság: ahogy Jézus, úgy mi is feltámadunk. Pedig békét adó ígéret és vigasztalás van ezekben a sorokban. Emlékezzünk ma elhunyt szeretteinkre, és fogadjuk egészen a szívünkbe az ígéret és vigasztalás szavait, hogy Isten előhozza az elhunytakat Jézus által! Engedjük, hogy ez a kegyelem átjárja a gondolatainkat most, ha éppen nem telepszik ránk a gyász nyomasztó szomorúsága. A feltámadás hite megerősít majd, ha eljön a gyengeség ideje. A feltámadt Jézus miatt nem kell félnünk többé a haláltól.

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy a napok sodrásában megállítasz, és újra felemeld tekintetem a célra, amelyre teremtettél, hogy örök életem legyen Veled. Kérlek, gyógyítsd gyászom lassan gyógyuló sebeit, és állj mellettem a friss sírhalmoknál is. Hiszem, Uram, hogy Te élsz örökké, és én is élni fogok. Ámen.