Józs 17 és 1Jn 1,5–10
(ÚSZ) „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság" (8). Az egyik istentisztelet után – talán éppen erről a szakaszról prédikáltam – odajött hozzám egy ember, akit addig nem láttam a templomban, és azt mondta: szép volt, meg biztos szólt is valakinek, de én nem érzem azt, hogy bűnös lennék. Talán nem is maradt volna meg bennem a mondata, ha pár hónap múlva nem halt volna meg egy váratlan, súlyos betegség után. Nehezen ment a temetési szolgálatra való készülés, mert nem tudtam elfelejteni, hogy az utolsó beszélgetésünk során azt mondta, hogy ő nem bűnös. Persze, nem tudhatom, hogy az alatt a pár hónap alatt változott-e valami. De nyilvánvaló, hogy aki nem bűnös, annak nincs szüksége bocsánatra sem. Akinek pedig nem kell bocsánat, annak nem kell Krisztus sem. Akinek meg nincs Krisztusa, élete sincs (1Jn 5,12).
Fohász: Köszönöm Úr Jézus ezeket a világos, kijózanító igéket. Köszönöm az ígéretet, hogy ha megvalljuk bűneinket, megbocsátod azokat, és megtisztítasz minket minden gonoszságtól. Ne hagyj tudatlanságban a bűneimmel kapcsolatosan, hogy be ne csapjam magam, hanem láttasd meg velem miből, mitől kell megtisztulnom és megszabadulom. Ámen.