Józs 19 és 1Jn 2,7–11
(ÚSZ) „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van" (9). Ez a mai textus folytatja és kiegészíti a tegnapi üzenetet, hogy miről lehet felismerni az igazi, értelmes hitet. Jézus úgy foglalja össze a parancsolatokat, hogy: szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat! Az Isten iránti szeretetünknek mindig meg kell nyilvánulnia a másik ember iránti szeretetünkben, mert ez a kettő mindig együtt van. Egy illetőt – aki nagy hívőnek tartja magát – kérdeztem egyszer, hogy miért nem jár templomba. Azt mondta, hogy nem akar egy padba ülni azokkal, akik odajárnak. Árulkodó szavak ezek, mint ahogy a mi szavaink, tetteink is sokszor árulkodóak. Jézus indulata, lelkülete határozza-e meg a testvéreinkkel való kapcsolatunkat? Legyen így, törekedjünk erre!
Fohász: Uram, megvallom, hogy sokszor könnyebb elítélni, hibáztatni, felelőssé tenni a másik embert, mint szeretetben elhordozni, s adott esetben a segítségére lenni. Taníts úgy szeretni a felebarátomat, ahogy azt Te várod tőlem. Ámen.