Józs 20 és 1Jn 2,12–14
(ÓSZ) „Hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a bosszúálló kezétől, amíg a közösség elé nem áll" (9). Az Ószövetség szigorú törvény-világában benne van a kegyelem. A menedékvárosok Isten ajándékai voltak azok számára, akik nem szándékosan öltek embert, így a bírósági tárgyalásig nem kellett félniük a rokonság bosszújától. Az Újszövetség többet kínál ennél, még a szándékosan elkövetett bűnökre is kínálja a feloldozó kegyelmet. Engem is, Téged is ez a fel nem fogható és ki nem érdemelhető kegyelem tart meg egyedül, ami a názáreti Jézus Krisztusban lehet a miénk. Aki ma is őszintén megbánja bűneit, és hittel kéri a bocsánatot Jézus nevében, annak az igazságosan ítélő Isten megbocsát, „mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (Róm 5,8). Jézus a mi menedékünk!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy az ének szavaival is kérhetem: „Amint vagyok – sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad –, fogadj el, Jézusom!" (RÉ21 713.) Ámen.