Ezsd 8 és Mt 3,13–17
(ÚSZ) „És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (17). Keresztelő János vonakodik megkeresztelni Jézust, mert tudja, hogy nincs szüksége bűnbocsánatra, hiszen bűntelen. De Jézus figyelmezteti, hogy ennek meg kell történnie, mert Isten akaratának teljesülnie kell. Érezzük a helyzet ünnepélyességét, jelentősége és sűrűsége felett azonban érdemes elgondolkodnunk, hiszen kegyelmi pillanat ez a számunkra. Amikor a bűntelen Jézus a vízkeresztség által magára veszi bűneinket, az Atya éppen akkor nyilvánítja ki hozzá való viszonyát és elkötelezettségét. Ezzel tulajdonképpen a bűnös embert fogadja magához. És Jézusban utat nyit, amely hozzá vezet. Engedjük, hogy megérintsen minket Istennek irántunk tanúsított, bűneinkre nem tekintő szeretete! Hiszen a szívünk mélyén éppen ilyen szeretetre vágyunk.
Fohász: Szentháromság Isten! Íme, látjuk Jézus földi megkeresztelésében, hogy Te mi mindent megtettél azért, hogy megments minket a bűntől. Köszönjük, Neked, Urunk, hogy ő nemcsak elkezdte, de végig is vitte szent tervedet, egészen a feltámadásig. Kérünk, ne zárkózz el azoktól sem, akiknek most még kemény a szívük! Ámen.