2Móz 16,16–36 és Fil 4,1–9 (ÚSZ) „Örüljetek az Úrban mindenkor" (4)! Ugyan, minek örüljünk? Az élet nehéz, tele vagyunk gondokkal. Az apostol viszont hozzáteszi a kulcsszót: az Úrban. Azaz Jézus Krisztusban. Őbenne örüljetek! De nekünk – két évezreddel később – ez a felszólítás nem csökkenti a nehézségeinket. Mert nem értjük, mit jelent ez a különös rag a szó végén: az Úrban. Pál következetesen ezt a kifejezést használja a leveleiben: az Úrban, Krisztusban. Számára ugyanis a keresztyén hit nem elméleti ismeret, nem hagyomány, nem üres szokás volt, hanem egy valóságos, egészen szoros életközösség Jézussal. Ezért ez a felhívása úgy fordítható, hogy: örüljetek az Úrban való létezéseteknek és mindannak, ami ebből következik. Micsoda öröm fakad abból a kegyelemből, amit akkor él át az ember, amikor szent Fia golgotai kereszthaláláért Isten azt mondja neki, hogy nem haragszom, megbékéltem veled, leveszem rólad bűneid terhét, légy szabad! Hát lehet ennek nem örülni?
Fohász: Urunk, megvalljuk Neked őszintén, hogy sokszor látjuk: örvend az egész föld, mi meg nem tudunk örülni semminek sem. A Benned való örömöt kérjük ezért ma: áldj meg bennünket a Te örömöddel. Ámen.