2Móz 26 és Kol 4,2–6 (ÚSZ) „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett" (6). Isten üzenetét közvetíteni nagy kiváltság és még nagyobb felelősség. Vajon tényleg a kiművelt retorika, a patetikus szónoklat, a kánaáni szóhasználat a jó bizonyságtétel kulcsa? Spurgeon azt tanította: az igehirdető legnagyobb felelőssége, hogy naprakészen tudja, mit is akar Isten az ő népének asztalára tenni. Vagyis elsősorban nem azért kell imádkoznunk, Isten előtt tusakodnunk, hogy tudjuk, mit mondjunk – hanem hogy tudjuk, egyáltalán miről kell beszélnünk. Mi nem források vagyunk, csupán csatornák. Az üzenet Istentől jön. Ha ezt nem vesszük komolyan, az üzenetünk lelketlen lesz, talán okos, logikus, érdekes, azonban hiányozni fog belőle valami megfoghatatlan, de nyilvánvaló plusz, a Szentlélek meggyőző ereje. A jó üzeneteket megértik az emberek. A jobbakat megcsinálják. Beszélj Jézusról másoknak!
Fohász: Urunk, hálásak vagyunk, hogy hangzik az evangélium. Segítsd meg a beszéddel szolgálókat és minket, hadd tudjuk úgy szólni igédet, hogy ne a magunkét mondjuk, hanem az legyen aranyalma ezüsttányéron (Péld 25,11). Különösen kérünk ma lelkipásztorainkért, áldd meg szolgálatukat. Ámen.