2Móz 33 és 1Thessz 4,1–8 (ÚSZ) „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek" (3). Mivel Isten szent, nekünk is annak kell lennünk. És itt jön a probléma: mi nem tudjuk magunkat szentté tenni. Minden ilyen irányú, emberi erőben bízó próbálkozás végül vallásossághoz vezet, egy felszínes magatartáshoz, amiből hiányzik az igazi szentséghez nélkülözhetetlen belső átformálódás. Az igazi szentség sohasem csupán külsőségek kérdése. A szentség mindenekelőtt a bensőnkből, az ajándékba kapott új szívünkből származik, amelybe Jézus már beköltözött. Ezért a szentség elsősorban a szeretetben nyilvánul meg, miközben a szeretet gyakorlása, megélése által marad meg a szentség. A szeretetnek növekednie, gazdagodnia kell bennünk, ha szent életet akarunk élni. A feladat ma is ennyi: szeress!
Fohász: Szent Istenünk! Hálaadással köszönjük, hogy szentségünk alapja nem bennünk, nem a mi viselkedésünkben, nem is a hitünk szilárdságában van, hanem egyedül Benned. A Te szeretetedben. Abban, hogy értünk is kereszthalálra adtad egyszülött Fiadat. Segíts, kérünk, hadd tudjunk mi is szeretni, a szentségben növekedni. Ámen.