Ézs 1,1–9 és ApCsel 1,1–14 (ÓSZ) „Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb" (5–6). Könnyű párhuzamot vonni a zsidó és a magyar nép között. Nem véletlenül. Sokat szenvedtek és szenvednek Ábrahám gyermekei. Az is megvan, miért. „Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle" (4)! Mi, magyarok is elmondhatjuk, hogy ezer év alatt volt itt minden. Volt pogánylázadás, jött tatár, török, osztrák, náci, kommunista, kapitalista, globalista. És a pártoskodás, amikor magyar a magyar ellen fordul. Sajnos, ebben jók vagyunk. Pusztulunk is rendesen. Fogyunk határokon belül és kívül. Öregszünk, betegszünk, alig születünk. Mentálisan mélyen vagyunk. Jött migráns, vírus, háború, félelem, megélhetési nehézség. Mi kell még? Mi kell még ahhoz, hogy visszatérjünk gondviselő Urunkhoz, a mi védelmezőnkhöz?
Fohász: Célt tévesztettünk, Urunk. Elpártoltunk Tőled. Hiába akarjuk takargatni, mindinkább látszik, hogy mezítelenek vagyunk. Könyörülj meg rajtunk, fordíts vissza magadhoz, öltöztess fel, takargass be minket. Ámen.