Ézs 3,16–4,1 és ApCsel 4,1–22 (ÚSZ) „Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre" (19)! Visszatérő probléma. Éles helyzetben, veszélynek kitéve kire hallgasson a hívő ember, kinek engedelmeskedjen? Istennek vagy az istentelen embereknek? Gondolkodás nélkül rávágjuk: hát, Istennek! Magasztos is lenne! Odadobni a gonoszoknak csak úgy az emberi életet, a sajátunkat, a családunkat, másokét, nem szabad. Gondoljunk Pálra. A Lélek vezetését kérte mindig. De ha szükséges volt, vállalt minden következményt, akár a halált is. Ebben is Jézus követője volt. Jézust többször el akarták fogni, meg akarták ölni, de ő nem engedte. A Lélek vezette végül a Golgotáig. A kérdésre a válasz világos: mindig Istennek kell engedni! De nem emberi okoskodással, „mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít" (2Kor 3,6).
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy mind ez idáig voltak olyan bátor, Rád hallgató és Neked engedelmeskedő, hívő tanítványok, akik a Te akaratodat keresték és cselekedték. Köszönöm, hogy azért lehet itt, ahol élek, gyülekezet. Kérlek, vezess engem is a Te Lelkeddel. Ámen.