Ézs 6 és ApCsel 5,33–42 (ÚSZ) „Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket" (38–39). Igaz ez az ige minden egyházban elindított építkezésre, alkalomra, bármire, még akkor is, ha egy zsidó bölcs ember, Gamáliél szájából hangzott el. Bölcs lenne, igazán biblikus, ha minden gyülekezeti, egyházi szándék és alkalom előtt alázatosan megkérdeznénk az Urat: valóban, biztosan ő szeretné azt, amit tenni szándékozunk? Tőle jön az inspiráció? Igazán az ő dicsőségét keressük és a lelkek megmentését? Vagy esetleg gyarló, önző emberi vágyálmok türemkedtek be még az egyházba is? Természetesen az Úrnak feltett alázatos kérdésre szükséges a tőle jövő választ türelmesen megvárni, majd elfogadni akaratát. Ha így teszünk, azon majd Isten áldása nyugszik.
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy a Te szándékodat ember nem tudja megsemmisíteni. Kérlek, segíts meg, hogy én ne akadályozója, hanem előbbre vivője lehessek ügyednek, és hirdetője örömhírednek. Ámen.