Ézs 10,20–34 és ApCsel 9,17–30 (ÓSZ) „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád" (22). Be kell vallanunk őszintén, alázattal, hogy nem tudunk, és nem értünk mindent Isten dolgaiból. Viszont amire valóban szükségünk van, azt mind egyénként, mind közösségként kijelenti az Úr az őt keresőknek. Első olvasásra megdöbbentőnek tűnhet: „csak a maradék tér meg". Mert ők fordultak és tértek meg a halálba vezető útról. Ha ők sem fordultak volna meg, ők is elpusztultak volna. Egyáltalán: az a nagy dolog, hogy mindig van maradék, mindig vannak, akik mégis megfordulnak, és inkább az életet választják. Az okot és az okozatot nem szabad felcserélni! Az első emberpár bukását megelőzte a lázadás a Teremtővel szemben, valamint a gonosszal való együttműködés. De az Úr már akkor tudta: lesz maradék.
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy igazságos és szerető Uram vagy. Köszönöm, hogy magadra vetted az én jogos büntetésem, és nem ítéltél el, hogy Veled, Megváltómmal éljek mindörökké. Ámen.