A jelenlévőket a házigazda, Molnár István lelkipásztor köszöntötte. Külön üdvözölte az egyházközségi fenntartású Édenkert óvodásait, valamint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának közeli és távoli munkatársait, akikkel közösen munkálkodtak az idei megnyitó megvalósításán, valamint meghívott vendégeket.

„Amikor a Szeretethíd megnyitójának programján gondolkodtam, és visszatekintettem a gyülekezetünk életére, örömmel tapasztaltam, hogy közösségünk a kezdetek óta évről évre bekapcsolódik a Kárpát-medencei Önkéntes Napokba. Amióta pedig megnyitotta kapuit az oktatási-nevelési intézményünk, azóta az óvodásokat is bevonjuk ebbe a programba” – mondta Molnár István.

Emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt, 2016-ban ugyancsak az egyházközségük adott otthont a Szeretethíd megnyitójának. Bár nem a jelenlegi helyszínen, hanem annál az épületnél, ahol a Diakóniai Központ helyi irodája kapott helyet, annak ünnepélyes átadásával egybekötve. Örömmel adta hírül, hogy azóta az akkor még üres helyiségekben ma már a Liliom szociális ruhabolt és egy iroda működik, a gyűjtések eredményei pedig megtöltik az erre a célra meghatározott raktárakat.

„Örülünk és hálásak vagyunk, hogy ez így tud működni” – tette hozzá.

A bevezető gondolatok után a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának egy évvel ezelőtt megválasztott igazgatónője, Máté-Borbás Orsolya szólt a megjelentekhez. Bemutatkozásként elmondta, hogy a feledi gyülezet tagjaként már többször bekapcsolódott az önkéntes napokba, de intézményvezetőként most első alkalommal van lehetősége megnyitni a Szeretethíd felvidéki napjait. Majd röviden szólt a program céljáról, küldetéséről, valamint annak fontosságáról a reformátusok körében Magyarországon és a Kárpát-medence többi területén.

Legyetek felkiáltójellé! 

„A Szeretethíd arra mutat rá és ad lehetőséget, hogy kilépjünk, és megmutassuk: hithű keresztyénekként egyek vagyunk az Úrban. Nem véletlenül szólít fel az erre az alkalomra kiosztott pólókon lévő felirat: Legyetek felkiáltójellé! De ne csak olyan keresztyének legyünk, akik otthon vállalják hitüket,  legyünk bátrak átlépni a küszöböt. Merjük lenyomni a kilincset, és megmutatni az embereknek, hogy mi olyan hitű keresztyének vagyunk, akik nemcsak észreveszik a másikat, hanem oda is mennek hozzá” – magyarázta a Diakóniai Központ igazgatónője.

Beszédében utalt Birinyi Márkra, a Református Szeretetszolgálat főigazgató-helyettesére, aki a legutóbbi találkozón úgy fogalmazott: nem elég észrevenni az elesettet, a rászorulót, a fogyatékossággal élőt, az időst vagy a fiatalt, hanem hithű keresztyénekként oda is kell hozzájuk mennünk.

„Éreznünk kell a késztetést, hogy nekünk dolgunk van együtt, és tudunk tenni egymásért” – hangsúlyozta Máté Borbás Orsolya. Mint mondta, szerették volna az idei Szeretethidat – és ezért is alakították így a programot – kiemelni abból a keretből, amire eddig épült. Úgy fogalmazott, nagyon jó, hogy elindultak ezek a programok, és sok gyülekezet kapcsolódik be cselekvően, de észre kell vennünk, hogy a Szeretethíd sokkal több a saját környezetünk kitakarításánál.

Közelebb kerülni egymáshoz

„A Szeretethídnak arról kell szólnia, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Akár olyanokhoz is, akik talán hitben még nem olyan erősek, mint mi. De a Szeretethíd mi magunk vagyunk. Mi tudunk hozzájuk közeledni, és közeledni is kell. Pontosan ezért alakítottuk ki a mai nap programját úgy, hogy abban részt vállaljanak, és meg tudjuk mutatni a fogyatékossággal élőket, az időseket, a fiatalokat, a gyermekeket, sőt a szociálisan hátrányos helyzetűeket is. Közünk kell hogy legyen egymáshoz, és ezáltal is közelebb kell kerülnünk egymáshoz” – magyarázta az idei megnyitó lényegét az igazgatónő.

Örömét fejezte ki, hogy Királyhelmecen megvalósulhat az is, hogy a legkisebbek, az Édenkert óvodásai meglátogatják a szociális otthonban élő idős embereket, hogy közöttük szolgálhassanak. 

„Ez is a Szeretethíd: hidat képezni a generációk között.” 

Erre utal például az ősszel meghirdetett Gondviselés című rajzpályázatuk is, amellyel szintén a generációkat szerették volna közelebb vinni egymáshoz. Ne érezzünk gátat egymás között, hanem tudjunk hidat képezni, mert a szeretet utat tud mutatni egymás felé – nyomatékosította beszédében, utalva a mai alkalomra meghívott Siketmisszió munkatársaira és vezetőjére, akiket egy keresztyén lelkületű, érzékenyítő, interaktív alkalom megtartására kértek fel.

Beszédét azzal zárta, hogy mi magunk képezzünk Szeretethidat egymás között és egymás felé. Majd azt kívánta, hogy mindenki vigyen el belőle egy-egy apró szeletet, amivel szolgálni tud majd a saját közösségében, a családjában és a gyülekezetében.

Máté Borbás Orsolya gondolatai után Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese a Jn 21,17 igeszakasz alapján tartotta meg áhítatát, amelyben Jézus háromszor kérdezte meg Pétertől: „Szeretsz-e engem?”

Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat 2009 óta évről évre megrendezi a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokat Szeretethíd címmel. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja pedig a kezdetektől segíti a felvidéki református gyülekezeteket a programba való bekapcsolódásban. Minden évben más egyházmegye ad otthont a megnyitónak. Emlékeztetett arra, hogy legutóbb éppen 10 évvel ezelőtt, 2016-ban láthatta vendégül a Zempléni Egyházmegye királyhelmeci egyházközsége ezt a jeles eseményt.

„Egészen különleges időben találkozunk most. A mennybemenetel ünnepe, áldozócsütörtök után vagyunk együtt a Szeretethíd itteni megnyitóján. A Szentírás alapján tudjuk, hogy az Úr Jézus feltámadása után még 40 napig volt a földön, megjelenve sokaknak, majd felvitetett a mennybe. Az ő és tanítványai közötti korszak, a kommunikáció minősége egészen megváltozott, és ezzel egy új fejezet indult el.”

Áhítatában az igeszakaszra utalva elmondta: amikor a feltámadt Jézus megjelenik a tanítványainak a Genezáret-tónál, és az ő szavára hallgatva temérdek halat fognak, ezt követi az a beszélgetés Jézus és Péter között, amelyet meghatároz a Péter felé háromszor feltett kérdés: Szeretsz-e engem?

Úgy véli, az emberi életnek ez a legmeghatározóbb kérdése. Ez az, ami megérint bennünket. Ez az a pillanat, amikor Jézus megáll velünk, mai tanítványokkal szemben, s nekünk is felteszi a kérdést.

„Az erre adott válaszból pedig szolgálat fakad.” Úgy is fogalmazhatnék: egész szolgálatunk abból fakad, hogy szeretjük-e Jézust. Odaigazítva az üzenetet a mai megnyitóhoz azt mondanám: nekünk magunknak kell most már Krisztus szeretetének hídjaivá válnunk a másik ember számára.

Elmondta, nagyon jónak tartja, amikor ennek a programnak a keretében egy-egy gyülezetben a generációk közösen összefogva takarítanak, templomkertet rendeznek, vagy megújítanak bármit. De az igazán beszédes mégiscsak az, amikor Isten szeretetének egy parányi darabkáját mutathatjuk meg, és adhatjuk át egy másik embernek.

„Nem maradhat el az a kérdés sem, hogy mi magunk hogyan tudjuk ezt megtenni? Hogyan tudod a saját környezetedben – nemcsak a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok keretében, hanem bármikor – megmutatni, ha úgy tetszik, igazolni, hogy mi a te válaszod a megváltód kérdésére: Szeretsz-e engem? Tudsz-e szeretettel, hitből, Isten dicsőségére, az ő szeretetéből tenni és szolgálatot végezni?” – fogalmazta meg kérdéseit az esperes.

Szólt arról is, hogy szolgálatunk milyensége abból fakad, hogy szeretjük-e Jézust. A kérdés pedig az: vajon lehet-e igazán, tiszta szívvel és odaszánással részt venni a Szeretethíd mindenkori eseményén úgy, hogy nem válaszolunk őszintén a megváltónk kérdésére?

„Soha ne felejtsük: ez a legfontosabb, a legmélyebb és a legigazibb fokmérő” – hangsúlyozta áhítata végén Kendi Csaba esperes.

A megnyitó ünnepséget követően az elmélet azonnal gyakorlattá vált. A rendezvényen énekkel szolgáló Édenkert Református Óvoda gyermekei ellátogattak a helyi idősotthonba, ahol virágokat ültettek az ott lakó szépkorúakkal közösen, valódi hidat képezve a generációk között.

A felvidéki szeretethíd idei megnyitója nem csak a szavak, de a programok mentén is igyekezett példát mutatni a gyülekezeteknek és a közösségeknek, hogy milyen sok módja is van a szeretethíd építésének.

A gyermekek és idősek közös programja mellett előtérbe került a zenével való szolgálat és hangsúlyt kapott az egymásra való odafigyelés fontossága is. Mátyás Hudák Katalin a jelenlévő közönséget is megénekeltette, őszinte személyes megvallásával pedig hol mosolyt, hol pedig könnyeket csalt az emberek arcára.

Elmondása szerint az Úr előkészítette lelkét a nehézségekre, s mielőtt megszületett volna gyermeke, már akkor oly erős hitet kapott, hogy az elmúlt évek kihívásaihoz mindig volt honnan erőt merítenie. Közben pedig mellé szegődött az a támogató közösség is a gyülekezet, a diakónia, és a környezete részéről, amelyeknek köszönhetően szívében sem múlik soha el a remény. Énekhangját is a Jóistentől kapott áldásnak tekinti, amellyel a Szeretethíd megnyitón elkápráztatta a közönséget.

Mindezt követően Kompán Julianna nyelvtolmács, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat Siketmissziòjának munkatársa éppen az egymásra való odafigyelés fontosságára hívta fel a figyelmet interaktív formában megtartott előadása során, amelyben hangsúlyozta a gyülekezetek szerepét a szociálisan, egészségügyileg vagy lelkileg hátrányos helyzetű embertársaink életében.

Igei példákkal, játékokkal és gondolatébresztő meglátásokkal arra bizdította a közösségeket, hogy nyissák ki a szemüket, a fülüket, tárják ki a kezüket azok felé, akik valamiben másak, akik valamilyen módon fogyatékkal élők, akik valamiért hátrányban szenvednek.

„Befér e vajon a kerekesszék a templomi padok közé? Van e írott, kivetített szövegű igehirdetés a halláskárosultak számára? Meg tudnánk e mutatni a templomot egy látássérült számára? Tudnánk e vajon segítő kezet nyújtani annak is, aki egykor megsebezte a szívünket, akivel haragot táplálunk egymás iránt?” – utóbbi kérdést már Máté-Borbás Orsolya igazgatónő tette fel az előadásra reflektálva.  

„Az alkalom során ugyan játékos formában nyújtottuk egymás felé a kezünket s váltunk így egy közösséggé, de legfőbb feladatunk az, hogy ezt az önzetlen tiszta szeretetet vigyük tovább magunkkal, s ebből táplálkozzanak mindennapi cselekedeteink saját gyülekezeteinkben is” – summázta a rendezvényt az igazgatónő.

Végül Haris Szilárd diakóniai lelkész imádsággal és szeretetvendégsére való meghívással zárta a rendezvényt.

Még több fotó itt a galériában található.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László