A BuckaBand dicsőítése után Csomós József igehirdetése arra hívott bennünket, hogy egy időre ne csak azt nézzük, ami lehúz, aggaszt vagy éppen nem sikerül.

Hanem emeljük fel a tekintetünket arra az Istenre, aki nagyobb mindannál, ami éppen betölti a látóterünket. Idén azonban a „felnézés“ mellé egy másik fontos mozdulat is került: a „körülnézés“.

Mert Istenre nézni talán azt is jelenti, hogy utána egy kicsit más szemmel nézünk egymásra, a gyülekezeteinkre és arra a helyre, ahol éppen dolgunk van.

A kilenc kiscsoportban ezért nemcsak meghallgattuk az elhangzottakat, hanem tovább is beszélgettünk róluk – kérdésekkel, kételyekkel, saját történetekkel.

A „Gyüli Update“ kerekasztalon pedig arról gondolkodtunk együtt, milyen közösségben tudják a mai fiatalok valóban otthon érezni magukat, és mit kell ehhez nekünk is másként csinálnunk.

Közben a Beülőben folytatódtak a beszélgetések, volt közös vacsora, rapid kvíz, új ismeretségek és rengeteg olyan pillanat, amit nem lehetett előre betervezni, csak átadni magunkat ezeknek!

Éjfél körül aztán kisebb csoportokban felindultunk a várhoz, ahol a szél és a hideg ellenére is hosszú percekre el tudott csendesedni a társaság.

A csillagos ég alatt arról gondolkodtunk, milyen hatalmas a világ körülöttünk, és milyen különös, hogy ennek a világnak a Teremtője mégis személyesen ismer bennünket.

Azt hiszem, hogy még mindig nagy szükség van olyan helyekre, ahol lehet őszintén találkozni Istennel és egymással, minden különösebb megfelelési kényszer nélkül.

Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzátette magát ehhez az estéhez – a „Nézz fel!“ öt év alatt lassan hagyománnyá lett, és jó látni, hogy még mindig van miért együtt felnéznünk.

Kép és szöveg: Böszörményi Tamás