2Krón 7,11–22 és Zsid 12,12–17 (ÚSZ) „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon" (12–13). Az Isten iránt elkötelezett ember életútja nem egy magányos, céltalan ösvény. De nem ám! Lehetetlen lenne erkölcsös, lelkileg tiszta életet élni egymás bátorítása és a szentek közössége nélkül. Ezért a testvéri kapcsolataink frissen tartása a záloga a szent életben való megmaradásunknak. Ehhez azonban kellő őszinteség és képmutatás nélküli szeretet kell, amelyek a Krisztusnak elkötelezett élet következményei. Felelősek vagyunk egymásért Krisztus testében! Legyünk egymás őrzői, hogy kiki megtegye a saját lépéseit, de mégis közösen haladjunk az Úrtól kapott élet útján.
Fohász: Urunk, már mindent megadtál ahhoz, hogy a követőidként a Te képedre formálódjunk. Köszönjük, hogy elküldted a Pártfogót, aki mindenre megtanít a hitben. Kérünk, használd fel a testvéri kapcsolatainkat is a közösségi és egyéni hitünk épülésében. Ámen.