2Krón 14 és Jak 1,12–18 (ÚSZ) „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart" (12). Sok mindent szeretnénk irányítani, és az irányításnak a hitéletünkben is van helye, mégpedig a gondolataink megzabolázásában. Isten figyelmeztet, hogy „minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet" (Péld 4,23). Azaz a kísértés csupán egy lehetséges veszélyforrás, nem szükségszerű, hogy bukás kövesse. Jézus is figyelmeztette tanítványait, hogy lesznek kísértések, ne ijedjenek meg. Persze a magunk erejéből mi sem tudunk győzedelmeskedni, de a kísértéseknél nagyobb az, aki már nemet mondott mindegyikre. Egyedül Jézus Krisztus tud minket megerősíteni, hogy ellent tudjunk állni az ördög hazugságainak. Az igazságra támaszkodni, a gondolatainkat megtisztítani, az értelmünkben megújulni – ez naponkénti feladatunk, s ebben egyetlen fegyverünk az Ige kardja. Testvérek, a hit harcának ragadjuk meg a cselekvő részét, mondjuk nemet a kísértésekre Jézus Lelke erejével!
Fohász: Atyánk, köszönjük, hogy bár megengeded a kísértést, már a szabadulást is elkészítetted számunkra. Tudhatjuk, hogy hatalmasabb vagy, mint a kísértő, mert Te már győzedelmeskedtél minden bűn felett. Te magad erősíts, hogy mi is győzelmesen harcolhassunk a minket megkörnyékező bűnökkel. Ámen.