2Krón 16,1–17,1a és Jak 2,1–13 (ÓSZ) „Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed" (9)! Ászá király uralkodása jól indult, mindent Istennek adott és tőle várt. Teljes szívvel kereste az Örökkévalót, tudta, hogy népével csak így lehet részük áldásban és békességben. Aztán jött az elleneséges támadás, amellyel szemben emberi segítséggel akart fellépni. Már nem csak az Úrban bízott. Embertől, egy másik birodalom urától várt megerősítést. És ennek következménye lett. Olyan jól indult minden, de a bizalom megtörött... Halljuk meg Isten szeretetteljes figyelmeztetését: nem elég jól kezdeni, reményekkel elindulni – a kitartáshoz, a hitben való megmaradáshoz az Úrhoz való teljes engedelmességre van szükség. Amint tudjuk: „aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mk 13,13). Ászá lejtőre került, aztán már nem volt megállás. Mi álljuk meg, és térjünk vissza Urunkhoz most.
Fohász: Urunk, köszönjük a Veled való indulást, a haladást, és kérjük a teljes bizalomban való megmaradást a Te utadon. Te tudod, hogy milyen sokszor már csak emlék a Veled megtapasztalt áldás, az engedelmességünk gyümölcse, a teljes bizalom öröme. De köszönjük, hogy figyelmeztetsz, és meg tudsz újítani. Ámen.