2Krón 19 és Jak 3,1–12 (ÚSZ) „De ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét" (2). Az elméleti hitet már tisztázta az apostol: az önmagában nem létezik. Most az élő hit megnyilvánulásainak alapelemeit kezdi el részletezni. Az önuralom, mint az egyik lelki gyümölcs az egész viselkedésünket, így a beszédünket is meghatározza. Uralmunk alatt tartani a testünket és annak tagjait emberi erőből csak egy ideig lehetséges, végül kibújik a szög a zsákből. Az Isten Lelkének munkája és a szívünkben élő bizonyítéka, hogy az ember új lelkületet kap. A régi kísértéseit elkezdi kezelni, irányítani tudja a gondolatait, és az azokból következő megnyilvánulásait, aztán végül a tetteit is. Ez küzdelem, egy életen át tartó harc: az új ember megszületése és a régi leküzdésre. De megéri, mert hű az, aki elkezdte bennünk a jó munkát.
Fohász: Atyánk, Te tudod, mivel van tele az emberi szív, hiszen abból szól a száj és cselekszik a kéz. Bizony, sokszor még távolról sem képvisel Téged a beszédünk és tetteink, nem Rád mutat az életünk. Ezért köszönjük a Te végtelen kegyelmedet. Kérünk, adj odaszánást, és add a Te Lelked erejét. Ámen.