2Krón 25 és 1Jn 1,5–10 (ÓSZ) „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel" (2). Amacjá kezdetben Istennek tetsző eletet élt, de mivel nem teljes szívvel hitt az Úrban, könnyebben engedett a kísértésnek, és elfordult tőle. Egy alkalommal, miután győztesen tért vissza az edómiakkal vívott háborúból, magával hozta azok istenszobrait. Ez szokás volt, de ő nem azért tette, hogy a győzelem jeleként mutogassa, hanem azért, hogy imádja azokat. Ma is előfordul, hogy az ember kezdetben még kész vállalni Istenért akár valami nehézséget is, tudván, hogy az Úr többet tud annál visszaadni (9). Vagy kész várni az Úrra akár nagyon nehéz körülmények között is. De ma sem mindegy, milyen szívvel teszi ezt az ember! Mert jön a kísértés, és könnyen bálvánnyá válhat bármi, ami Isten helyére kerül. A te szíved kié? Teljesen Istené?
Fohász: Kegyelmes Istenem! Bárcsak az én életemről is elmondható lenne, hogy „azt tette, amit helyesnek lát az Úr"! Könyörülj rajtam, hogy a Te akaratod szerint tudjak cselekedni a nehézségek, kísértések, de az áldások és győzelmek között is! Mégpedig teljes szívvel! Ámen.