2Krón 26,16–23 és 1Jn 2,7–11 (ÓSZ) „Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen" (16). Az Istennel elért sikerek Uzzijját nem hálássá és alázatossá tették, hanem gőgössé és felfuvalkodottá. Isten helyére az énje került. Nem volt neki elég az, amit Isten kegyelméből elért. Neki az kellett, és lássuk be, hogy mindig itt bukunk el mindnyájan, ami nem az övé volt. Azt akarta elvenni, amit Isten nem neki adott. Válaszul az Úr közbeszólt, és megállította őt. Uzzijjá leprás lett, és mindent elveszített. Mi ne járjunk úgy, mint ő! Számunkra mindenben Jézus legyen a minta! Vajon a mi sikereink áldássá lesznek vagy pedig átokká? Összekötnek, még inkább összeforrasztanak a mindenható Istennel, vagy elválasztanak tőle?
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak példaadó életedért! Köszönöm a sikereket, melyeket ajándékba adsz! Add, hogy áldássá legyenek az életemben és ne átokká, hogy összekössenek Veled és ne elválasszanak Tőled! Végy ki a szívemből minden gőgösséget és felfuvalkodottságot! Ámen.