2Krón 29,20–36 és 1Jn 3,1–2 (ÚSZ) „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinknek neveznek minket, és azok is vagyunk" (1). Lássuk magunkat úgy, ahogy az Atyaisten lát bennünket! Tartsuk magunkat annak, akik az ő szemében, az ő számára vagyunk! Mert nem az a kérdés, hogy milyen világban élünk, hogy mennyire vagyunk tökéletesek vagy tökéletlenek. Az a döntő, hogy ki a mi Atyánk, kihez tartozunk, és ő hogyan viszonyul hozzánk? Itt, az igében szeretetkapcsolatról van szó: az Atya és gyermeke kapcsolatáról. „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya"! Mert kinek is lát minket, a gyermekeit Isten? Mennyire vagyunk fontosak neki? Olyannyira, hogy egyszülött Fiát is kész volt odaadni értünk.
Fohász: Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy Atyámnak nevezhetlek! Köszönöm, hogy bűneim ellenére is szeretsz. Köszönöm, hogy nem ezekre nézel, hanem egyszülött Fiadra való tekintettel engem is gyermekedként szeretsz. Ámen.