2Krón 33 és 1Jn 4,1–6 (ÓSZ) „Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta" (13). Még olvasni is megdöbbentő, hogy mennyi gonoszságot tett Manassé. Áldozóhalmokat és bálványszobrokat építtetett, és azokat még az Úr házába is bevitte. A fiait áldozatként feláldozta. „Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket, jövendőmondókat tartott" (6). Így élt, míg nem ismerte az Urat. Majd büntetésként, figyelmeztetésként Isten az asszír király kezébe adta, aki bilincsben elhurcolta. Manassé ekkor az Úrhoz kiáltott, őszinte bűnbánatot tartott, és Isten megkegyelmezett neki. Elképesztő és lenyűgöző az Úr bűnbocsátó kegyelme. Ha csodálkozni lehet Manassé gonoszságán, még inkább csodálkozni lehet Isten szabadító és helyreállító munkáján. Ő ma is ilyen csodálatosan munkálkodik. Bárkit, legyen az bármilyen gazember, megállíthat, megszólíthat, és új élettel ajándékozhat meg. Hiszen velünk is így történt, ugye?
Fohász: Kegyelmes Istenem! Áldalak Téged, hogy Neked minden lehetséges, az is, ami az embernek lehetetlen. Áldalak kegyelemért, amellyel engem is megajándékoztál! Ámen.