2Krón 34 és 1Jn 4,7–10 (ÚSZ) „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala" (9). Isten szeretete kezdeményező szeretet, ő – mielőtt mi erről tudtunk volna – már szeretett minket. Az ő szeretete feltétel nélküli. Nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem akikké az ő kezében leszünk. Az ő szeretetének formáló ereje van: előhív belőlünk rejtett értékeket, sőt megérlel bennünk olyanokat, amelyek ma még nem is látszanak. Annak ellenére szeret, amilyenek vagyunk. Az ő szeretete nem függ a mi magatartásunktól. Nem válasz a cselekedeteinkre, mert egyoldalú. Mindig a mi érdekeinket nézi. Ez a szeretet öltött testet egy konkrét személyben, Jézus Krisztusban. Mivel rászorulunk erre a szeretetre, Isten elküldte egyszülött Fiát. Mintha gödörbe estünk volna, amelyből nem tudunk kimászni. Ezért jött utánunk Isten Jézus Krisztus személyében, hogy kimentsen bennünket, hogy életünk legyen. Mit gondolsz erről?
Fohász: Drága mennyei Édesatyám! Áldalak Téged a szeretetért, mellyel hozzám fordulsz. Köszönöm, hogy Te előbb szerettél, és egyoldalúan, a bűneim ellenére is szeretsz. Köszönöm, hogy megszólítottál, hogy formálsz. Köszönöm, hogy Fiad adtad értem. Ámen.