2Krón 36,1–10 és 1Jn 5,1–5 (ÚSZ) „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek" (3). Ha nagyon szeretünk valakit, és ő kér tőlünk valamit vagy a kedvében akarunk járni, akkor amit meg kell tennünk, nem nehéz. Persze ez csak az Úrral való kapcsolatunkra igaz. Mert ő csak olyasmit kér, ami a javunkat szolgálja, ami az érdekünkben áll, ami minket tesz jobbá. Isten parancsolata tehát nem lehetne nehéz, hogyha igazán szeretjük őt. Ha nem parancsot látunk benne, hanem lehetőséget. Ha ajándékot látunk benne, és nem az önmegtagadás fáradságát. Mert Isten az ő parancsolataiban nem megtilt nekünk valamit, hanem könyörülő Édesatyaként megóvni szeretne minket, vigyázni akar ránk. Nem tudnánk az általa kijelölt keskeny úton járni, ha nem lennének parancsolatok, mert ezek olyan korlátok, amelyek védeni akarnak bennünket.
Fohász: Szerető mennyei Édesatyám! Köszönöm Neked a parancsolatokat, melyeket az én érdekemben is adtál. Ezek olyanok, mint a korlát, amely megvéd, vagy mint az útjelző táblák, amelyek mutatják a helyes irányt. Ámen.