Jób 1,1–12 és 1Jn 5,13–17 (ÓSZ) „Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat" (1). Istennek ott is lehetnek gyermekei, ahol mi nem is gondolnánk. Jób keleten élt, ott, ahol nem volt szövetségkötés, ahol nem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét tisztelték. Ő mégis feddhetetlen, becsületes, istenfélő ember volt. Mert minden népből kedves Isten előtt az, aki őhozzá ragaszkodik és őt szereti. Ha csak az Ószövetséget nézzük, ilyen például Ráháb vagy Rút. Pogány családba születtek, nem a választott nép tagjai közé, mégis hívőkké lettek. Hitüket nem rejtették véka alá, egész életükkel bizonyságot tettek, mert ha valaki valóban Isten gyermeke, annak előbb-utóbb ki kell derülnie, annak meg kell látszania az életén. Rajtunk mi fog látszani ma?
Fohász: Drága mennyei Édesatyám! Áldalak Téged hatalmadért. Áldalak, hogy bármikor, bárhol, bárkit hatalmad van megszólítani, és gyermekeddé fogadni. Én is így kerültem közel Hozzád. Sohasem feledem! Köszönöm! Ámen.