Jób 2 és 2Jn 1–6 (ÓSZ) „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk" (10). Jób szavai szinte hitvallásként hangzanak. Bárcsak a mi hitvallásunkká is válnának! Akár szenvedésben vagy nyomorúságban van részünk, akár jólétben, gazdagságban, egészségben és mindenféle jóban, mindig tartsuk szem előtt, hogy az Úr kezében vagyunk! Neki adjunk hálát mindenért, mert tudhatjuk, és személyesen megvallhatjuk, „hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia" (Heidelbergi káté). És lehet, hogy könnyek között, szomorú szívvel kell megvallanunk, végül mégis lelki örömre vezet majd, ha Jóbbal együtt el tudjuk mondani a bizonyságot: „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk"!
Fohász: Életnek és halálnak Ura, mindenható Istenem! Hiszem, hogy Te tartod kezedben az életem történéseit. Én sok mindent nem értek, azt sem tudom, hogy mi és miért történik velem, mégis hiszem, hogy Te minden kétségem, nyomorúságom felett Úr vagy. Köszönöm. Ámen.