A meghirdetett 30 órás képzésre – mely elméleti és gyakorlati ismeretek közlésével nyújt segítséget – nem csak a leendő lelkészek jelentkezhetnek, hanem mindazok, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy magyar nyelven (anyanyelvükön) szeretnék írásban/szóban kifejezni gondolataikat. Jelentkezni 2019. június 10-től szeptember 10-ig a a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán ThDr. Öllős Erzsébetnél a +421/(0)35/3260 656 telefonszámon, a 00421 (0) 914/122  750 számon, ill. az mailto:ollose@ujs.sk címen lehet.

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és  reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” Jer 29,11

„Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk” – így kezdődik a 390. dicséretünk, melyet Luther Mártonnak tulajdonítanak. Erős vár a nyelv is, a mi anyanyelvünk. Jakab István (1928–2013) sokszor mondta s írta le ezt a mondatot. Tanítványait is felkészítette arra, hogy anyanyelvünk erényeit, logikáját, szépségét, tisztaságát őrizzék, ápolják, s erre buzdítsák diákjaikat, hallgatóikat is. Nyelvünket így adják át a következő nemzedéknek, mert anyanyelvünk a megtartó erőnk, magyarságtudatunk megalapozója.

 Nem csupán a pedagógusokat (1961–1993-ig), a Református Teológiai Kar hallgatóit (1995–2007-ig) nevelte ebben a szellemben, hanem nyelvművelő munkásságával kisebbségi társadalmunk szélesebb rétegeit is. Felismerte, hogy korunkban itt a magyar nemzetiségű értelmiségieknek óriási a nyelvi felelőssége. A sajtóban, rádióban, megjelent könyveiben számtalanszor kifejtette, hogy ha a „Nyelvében él a nemzet” szállóige megfellebbezhetetlen igazság, mennyivel inkább igaz ez a nemzeti kisebbségekre. Nekünk igazán a nyelvünk a megtartónk, a mentsvárunk: s az erős várunk, amellyel – ha jól használjuk – mindent ki tudunk fejezni.

Isten nagy ajándéka teremtményének, az embernek a beszéd; az, hogy beszélni tud, ki tudja fejezni gondolatait, érzéseit. Hatni tud arra, akihez szól. S mindazok, akik hirdetik, közlik, terjesztik, tanítják – szóban vagy írásban – Isten igéjét, nem mindegy, hogy milyen módon teszik. Fel kell készülniük hivatásuk betöltésére! Meg kell ismerniük anyanyelvünk sokrétű kifejezőképességének lehetőségeit! A Biblia, a ´Szentírás´ megismerése mellett a prédikáció, az igehirdetés, az ´Istenről való beszéd´ hogyanjára, a milyen módjára is fel kell készülniük! El kell sajátítaniuk a nyelv használatának, a közlésnek (írásban és szóban való) leghatékonyabb módszereit! Ismerniük kell az alkalmakhoz illő megnyilvánulások követelményeit, ki kell alakítaniuk az ehhez leginkább megfelelő egyéni stílusukat!

A nyelvújítás idején is (1772–1871) a papok, a tanítók, színészek, költők, írók, publicisták terjesztették a megújult magyar nyelvet. A világ azóta is fejlődött, változott; az új fogalmaknak nevet kell adni, s a változásokkal sok káros hatás is éri nyelvünket. Anyanyelvünkből szinte már eltűnik az „amely” vonatkozó névmás, az „é” birtokjelet még az írott szövegekben sem használják, az „is” kötőszó sincs mindig a maga helyén a mondatban. Kivesznek nyelvünkből a szállóigék, szólások, közmondások; a nagyobb közönség előtt való szóbeli megnyilvánulások sem mindig alkalomhoz illőek. Napjainkban szintén nagy szükség van arra, hogy értelmiségünk, de még inkább mindazok, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy szóban vagy írásban fejezzék ki Isten nekünk szánt üzenetét, felelősséget vállaljanak nyelvünk tisztaságának megőrzéséért is!

A templomi szószék elég hatékony hely, a lelkész prédikációja pedig eszköz arra, hogy a templomjáró példaértékűnek tekintse ne csak az igehirdetés tartalmát, hanem azt is, ahogyan azt elmondják. A gyülekezeti tagok számára példaadó a lelkészük nyelvhasználata. Ezért fontos, hogy teológusaink – tárgyi tudásuk mellé – a nyelvi készségeik kialakítására is felkészüljenek, s anyanyelvük választékosabb, azaz standard változatának – írásban és szóban való – példamutató használatával a „nyelvi környezetszennyezés” ellen is hatékonyan harcolni tudjanak. Hiszen az Isten igéjét hirdetők nyelvhasználata „a hit megélésének és közvetítésének” nyelve is!

*      *     *

Néhány idézet, amely tükrözi Jakab István nyelvhasználatról vallott nézeteit:

„Nyelvünk – mint minden nyelv – társadalmi feladatot teljesít: a gondolatközlés, a gondolatcsere eszköze. Ennek a feladatának azonban csak akkor tud igazán megfelelni, ha úgy használjuk, hogy a hallgató vagy az olvasó minden nehézség, félreértés nélkül megérti. Ha nehezen érti meg vagy félreérti, akkor – a legtöbb esetben – baj van a közlés módjával.” (JI – A nyelv a gondolkodás tükre)

„Egy magyar nyelv van. Ezt használja a magyar nemzeti társadalom, ezt használják anyanyelvükként más országok magyar nemzetiségei és szórványai. Fontos tehát, hogy ez a közös nyelv egységes, minden magyar számára érthető legyen.”  (JI – Nyelvünkről – nyelvünkért)

„Az anyanyelv a legerősebb alapja magyarságtudatunknak.” (JI – Anyanyelv és magyarságtudat)

„Bár a nyelvre mint az érintkezés, gondolatközlés eszközére mindnyájunknak szükségünk van, nem mindenki tanúsít érdeklődést választékos használata iránt.” (JI – Nyelvünkről – önmagunkért)

„Nálunk hiányzik a köznyelv bázisa, a társadalom köznyelvi közege: az anyanyelvű közélet, s ennek szervezője a magyar értelmiség. … Értelmiségeink vannak ugyan, de szétszórtan, más nyelvű környezetben végzik munkájukat. A magyarországi közéletnek nem vagyunk közvetlen alakítói, csupán figyelői, az új nyelvi jelenségekről nemegyszer megkésve szerzünk tudomást. Célunk tehát az egyének nyelvi műveltségének gyarapítása is.” (JI – Érthetően, alkalomhoz illően)

„Gondolataink szabatos kifejezésében a nyelv alapos ismeretén kívül igen nagy szerepe van a logikának is. Kifogástalan mondatokat csak olyan emberek szerkeszthetnek, akik a nyelv szerkesztési szabályainak és alkalmazásának az elsajátítása mellett a logikus gondolkodás képességét is magukénak mondhatják.”  (JI – Nyelvünk és mi)

„A nyelv alkalomhoz illő használatának fontos követelménye a szavak stilisztikai értékének ismerete és érvényesítése. Nemcsak akkor követünk el hibát a szóválasztásban, ha nem ismerjük pontosan egy-egy szó jelentését, jelentéseit, s egy másik szónak az értelmében használjuk, hanem akkor is, ha nem vagyunk tekintettel használati, vagyis stilisztikai értékére, nem az ennek megfelelő beszédhelyzetben, -környezetben élünk vele.”  (JI – Érthetően, alkalomhoz illően)

„Napjainkban a magyar nemzetiségű értelmiségünk tagjai közül az újságíróknak, a rádió és a televízió munkatársainak, s természetesen a pedagógusoknak, lelkészeknek igen nagy a nyelvi felelősségük.”   (JI – Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvművelés)

„A szólások eredeti alakjukban – módjával és helyükön használva – virágai lehetnek nyelvünknek: színessé, szemléletessé teszik a beszédet. De keverve, megváltoztatva zavart okozhatnak.”   (JI – Nyelvi vétségek és kétségek)

„Senki nem mondhatja, hogy tökéletesen ismeri anyanyelvét. A sajtóban, rádióban, televízióban sok a nyelvi hiba, – mivel nyelvhasználati szempontból irányadónak vélt orgánumokban fordulnak elő – többen észre sem veszik, sőt tovább terjesztik őket.” (JI – Értsünk szót egymással!)

Wittgenstein (XX. sz. filozófus) szerint ugyanis: „Világunk határai nyelvünk határai is” – tehát csak azt tudjuk róla elmondani, közölni, amit nyelvünk segítségével ki tudunk fejezni.

*      *     *

A teológiai kar mind a négy tanszékének hallgatói, a hitoktatással, missziológiával, diakóniával, szociális gondoskodással, gyermekekkel foglalkozók/leendő óvodapedagógusok, középiskolások és idősebbek is, akik mondanivalójukat írásban és szóban is – értelmezve és értelmeztetve – úgy szeretnék hatásos szöveggé szerkeszteni, hogy olvasóik, hallgatóik figyeljenek rá és meg is értsék. A nyelvi ismeretek mellett gyakorlati tanácsokat is kaphatnak választékos nyelvhasználatuk kialakításához.

A nyelvi felkészültség ugyanis nemcsak gondolataik tisztább, megfelelőbb közlését segítheti elő, hanem önbizalmunkat is növeli!

A tanfolyam 30 órában (2019. szeptember 20., 27., 28. és október 11., 12-én) a Calvin János Teológiai Akadémia könyvtárának épületében (Jókai u. 34) az írásban és szóban való megnyilvánulásokhoz kínál elméleti és gyakorlati ismereteket.

I. Az írásjelhasználat kötelezőségi szabályai;

II. Az írásjelhasználat részletes szabályai;

III. A szövegbe ékelődést jelző írásjelek;

IV. Szavak és szórészek közötti írásjelek;

V. A toldalékok kapcsolása;

VI. Egyéb írásjel-használati tudnivalók;

VII. A szövegtagoló és hangsúlyt, hanglejtést és szünetet is jelölő írásjelek számítógépes alkalmazása. (Bővebb információ az egyházi lapokban!)

Jelentkezni 2019. június 10-től szeptember 10-ig a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán ThDr. Öllős Erzsébetnél a +421/(0)35/3260 656 telefonszámon, a 00421 (0) 914/122  750 számon, ill. az mailto:ollose@ujs.sk címen lehet. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!