Prágai tanulmányai alatt ismerte meg hitvestársát, Tíkal Évát, akivel 1976. július 10-én kötött házasságot az Úr színe előtt. Házasságukat a Teremtő két gyermekkel áldotta meg. 1979-ben Pétert, majd 1988-ban Dávidot ajándékozta nekik az Úr.

A nagykövesdi gyülekezet mellett 20 évig Szomotoron szolgált, valamint beszolgáló lelkipásztora volt Nagygéresnek, Perbenyiknek, Vécsnek, Kisújlaknak és Örösnek. Ezen gyülekezetekben parókiákat és templomokat javíttatott. Nagykövesden a templom és a parókia teljes felújítása mellett új gyülekezeti termet létesített. Szolgálatát az Egyház számára nehéz időkben kezdte, de Isten segítségével, hűséges gondnokokkal, presbiterekkel, gyülekezeti tagokkal és imádságos lelkülettel a rábízott feladatokat rendre megvalósította és befejezte.

Isten kegyelméből 38 éven keresztül szolgált hűséggel, odaadással, önfeláldozó testvéri szeretettel és türelemmel. Sohasem törekedett magasabb pozíciók felé, életcélja volt: szeretett pásztora maradni gyülekezetének és hűséges szolgája Krisztusnak. Szolgálata alatt négy lelkipásztor adatott Anyaszentegyházunknak.

Családi életében nagy törést okozott édesanyja váratlan elvesztése 1990 augusztusában. 2014 tavaszától egészségi állapota hirtelen romlani kezdett. Súlyos betegségét állhatatossággal, türelemmel és hittel hordozta. Betegségében mindvégig hűséges támasza volt hitvestársa és szerettei.

Szavai, kezei áldott eszközök voltak a Teremtő Isten kezében. 2014. augusztus 24-én szerető családja körében visszaadta nemes lelkét Teremtő Urának. Legyen áldott emléke mindannyiunk szívében.