Mit hiszel az anyaszentegyházról? Mit jelent neked a szentek közössége? Drága testvérem! Számodra az első közös cél egy gyülekezetben az üdvösség munkálása? Azért hallgatod Isten igéjét, hogy elnyerd az élet koronáját (Jel 2,10)? Milyen céllal jött létre egy egyházközség? Magunkat megőrizni? Egy önfenntartó kultúrközösség vagyunk, ki-ki a maga helyén? Egy szüntelenül építkező és folyton renováló közösség, amelynek a szolgálata abban merül ki, hogy az épületeit karbantartja? Egy közösség, amely folyton gyűjtést hirdet és pályázatokat ír?

Rettegéssel és félelemmel munkálkodni azon, amit Isten Szentlelke maga munkál ki. Elérni hitünk célját: lelkünk üdvösségét (1Pt 1,9). Miért? Mert ő szüntelenül munkálkodik. Ő visz véghez bennünk, általunk sok mindent. Tekintsünk végig az ünnepes félévünkön! Örültünk gyermekeinknek és szépkorú testvéreinknek karácsonykor, amikor hangzott az ige: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14).

A böjti időszak alatt eljutottunk Megváltónkkal a Golgotára, majd onnan az üres sírig. Áldozócsütörtökön fürkésztük az eget, majd megáldottuk konfirmandusainkat, akik most még nem értik Isten megszentelő munkáját, de hisszük és valljuk, hogy eljön majd számukra is a pünkösd, ahogyan ránk is beköszöntött. És vettük a Lélek erejét, aki ma is itt van, és áthatja értelmünket, egész életünket.

Nem munkálkodik Isten? Nem cselekszik? Nem örvendezik nekünk? Nem sír velünk? Az Úr velünk van. Ezért jött a földre egyszülött Fia személyében, és ezért küldte el Szentlelkét, hogy szüntelenül velünk legyen. Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten áld és vezérel minket, és kimunkálja bennünk az akarást. A gyülekezet attól értékes, mert van Ura, aki munkálkodik.

Milyen viszonyod van a gyülekezetedhez? Milyen viszonyod van a közösséghez és a közösségi alkalmakhoz? Milyen viszonyod van a szüntelenül munkálkodó Istenhez? Mit látsz Istenedben, önmagadban és a gyülekezetedben? Isten által van bennünk erő, amelyet felülről kapunk. Az egyedül bölcs Isten (Róm 16,27) által van bennünk szeretet, békesség, türelem, megbocsátás, őáltala van bennünk krisztusi indulat akkor, amikor nem tudunk krisztusian viselkedni.

Mit látsz te a gyülekezeted életéből, kedves testvérem? Mit tapasztalsz a hétköznapjaiból? Mit tapasztalsz abból, hogy ennek a közösségnek te magad is élő tagja vagy, és örökké az is maradsz? Egy órát a héten, amikor szépen prédikált a lelkész? Ez kevés. Ennél sokkal több kell! Istennek rád van szüksége. Személyesen és rátok. A gyülekezetednek rád van szüksége. Ő munkálkodik Bennetek, bennünk, általatok, általunk. Imádkozzatok a lelkészért, a gondnokért, a presbiterekért, a jóakaratú és rosszakaratú emberekért minden közösségben! Imádkozzunk, hogy Isten mindannyiunk szívében kezdjen el munkálkodni! Hogy mindenkinek fontos legyen a gyülekezet, a közösség, a család, az iskola és az óvoda. Ne hagyjátok el a gyülekezetet, ne hagyjátok el Isten házát és élő igéjét, hanem „közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). *

Buza Zsolt

Fotó: Iski Ibolya