Reggel nyolc óra körül lassan kezd benépesedni a csécsi gyülekezeti ház melletti füves terület. A gyerekeket szülők, nagyszülők vagy a lelkipásztorok hozzák a tábor helyszínére, majd imával kezdődik a napi program, illetve mindenki megkapja a nevével ellátott, csoportja színének megfelelő, nyakba akasztható papírszívecskét.

Hamarosan elindulnak az események, amikor a tábor apraja és nagyja lelkesedéssel és örömmel kapcsolódik be az önkéntes fiatalok által vezetett játékokba és a testüket alaposan megmozgató reggeli tornába, hogy ezt követően az Árpád-kori református templomban nemcsak megpihenhessenek, hanem lelki énekekkel is készüljenek az újabb bibliai történet befogadására, s megtudhassák, ki az, akire a mai napon Jézus rátalált.

Közben az egyházközség lelkipásztorával, Krchoné Géresi Tímeával beszélgetünk arról, hogy miért éppen Csécs ad otthont az Abaúj-tornai Református Egyházmegye Regionális Napközi Gyermektáborának, s miért ez a jó választás.

„Itt a legideálisabbak a feltételek a több gyülekezet gyermekeinek is a táboroztatására. A falu közepén, kevésbé forgalmas helyen, egymáshoz közel, egy hatalmas területen található a református templom és a gyülekezeti ház, biztonságos lehetőséget nyújtva a tábor megszervezésére. Az egykor egyházközségi iskolaként funkcionáló épület megfelelő mennyiségű belső terei rossz idő esetén ugyanúgy a rendelkezésünkre állnak, mint a kültéri programokhoz szolgáló területek” – magyarázza a lelkipásztor.

A sokáig kihasználatlanul álló épületet a kétezres évek elején újították fel közösen a Fiatal Reformátusok Szövetségével (Firesz), amelyben akkoriban több alkalommal is tartottak téli és nyári ifjúsági, illetve tinitáborokat, de a Firesz-kórus összpontosításainak is helyet adott. 2019 óta pedig nyaranta a regionális napközi gyermektáboroknak ad otthont.

„Korábban nem szerveztünk külön tábort a csécsi gyermekek számára. Az Abaúj-tornai Református Egyházmegyére ugyanis inkább az a jellemző, hogy viszonylag kis lélekszámú gyülekezetek, közösségek alkotják. Egyházközségünk 130–140 lelkes, de nincs olyan sok gyerek, hogy egy táborra valót össze tudnánk belőlük gyűjteni. A hazaiakat most nyolc gyerek képviseli, de a faluból összesen tizenöten vannak, ugyanis olyan népszerű a tábor, hogy örömmel jönnek, sőt visszajárnak a római katolikus felekezetűek is” – összegzi a lelkipásztor, hozzátéve, hogy idén meglehetősen sokan jelentkeztek a környező gyülekezetekből a háromnapos táborba, mintegy hatvanketten, ami az előző évekhez viszonyítva jóval nagyobb létszámot jelent.

„Úgy vélem, ez a legfelső határ, ami a befogadóképességet illeti, mind a stáb, a szervezők, vagyis a rendelkezésre álló emberi erőforrás, mind pedig a helyszín szempontjából” – teszi hozzá. Krchoné Géresi Tímea nem látja hátrányát annak, hogy több lelkésszel közösen szerveznek bibliai tábort a gyerekek számára, hanem inkább az előnyeit boncolgatja.

„A gyülekezetek többségében nincs annyi gyerek, hogy önállóan szervezzenek nekik tábort. Másrészt pedig minél nagyobb a létszám, annál nagyobb örömmel vannak együtt. Tapasztalatom szerint a hívekre, a gyülekezeti közösségekre is nagyon pozitívan hat az, ha látják, milyen jó viszonyban vannak egymással a környéken szolgáló református lelkészek, s az összefogásuknak köszönhetően évről évre tábort szerveznek a gyerekeknek.”

Mintegy érdekességként megemlíti, hogy a fiatal segítőkön kívül napi beosztással érkeznek a környező gyülekezetekből a konyhai szolgálatot felvállaló asszonyok, anyukák és nagymamák, akik a tízórait és az uzsonnát készítik el a gyerekek számára. Többen közülük visszatérők, ismerik a tábor menetét, sőt már önállóan végzik a rájuk bízott szolgálatot, ami a segítő önkéntes fiatalok és a lelkipásztorok számára is hatalmas segítséget jelent.

„Ez a közös összefogás a csécsi gyülekezetet részben tehermentesíti, így nem kell mindent egyedül megoldanunk. Ugyanakkor a helyiek is mindig kiveszik a részüket a szükséges munkálatokból. A tábor kezdése előtt előkészítik a területet, kitakarítják a gyülekezeti házat és a templomot, hogy azok tisztán várják a gyerekeket. Helyi lelkészként azonban én vagyok a házigazda, és az összes háttérmunka megszervezésének az oroszlánrésze rám hárul, legyen szó akár a helyszín, az étkezések vagy bármilyen szükséges eszköz biztosításáról. Ebben azonban támaszkodhatom az egyházközség gondnokára, a presbiterekre és a gyülekezet tagjaira is, főleg, amikor olyan helyzet adódik, hogy igénybe kell vennünk az ő segítségüket.”

Elmondja azt is, hogy szervezőként csoportvezetést nem is vállalt az utóbbi egy-két évben, illetve az idén – mivel most csak háromnapos – nem is volt erre szükség, köszönhetően a jelen lévő lelkészkollégáknak, akik egymás között osztották be a szolgálatokat és vállalták el a csoportok vezetését. Amikor kevesebb szolgatárssal kellett számolniuk, akkor viszont szívesen vállalta el a rá bízott bibliai történet átadását, az igetanítást és a csoportvezetést is.

Napközben kiderül, hogy a tábor résztvevői között nemcsak magyar nyelvűek vannak, hanem olyanok is, akik vegyes házasság révén kétnyelvűek, vagy kivételesen csak szlovákul beszélnek.

„Semmilyen gondot nem jelent számukra az, hogy magyarul zajlanak a foglalkozások, amit igazolnak a visszatérő, a magyarul nehezebben beszélő gyerekek. De ez soha semmilyen problémát nem okozott nekik, sőt szerintem még hasznos is. A szélesebb látókörű szülők a nyelvtanulás miatt kimondottan örülnek is annak, hogy magyar közegben töltik a napjaik egy részét a gyerekeik” – véli Krchoné Géresi Tímea.

A szervezők minden évben az öttől tizenkét éves korúak részére hirdetik meg a tábort. Mivel a jelentkezők között szép számban akad óvodás korú is, így nekik külön munkafüzet készült a képességeikhez igazítva. A magyar gyerekek pedig a KOEN-program alapján összeállított füzetekből dolgoznak. A szlovák iskolát látogató vagy a magyar nyelvet kevésbé beszélő gyerekek számára kétnyelvű feladatlap készült Géresi Takács Klaudia szinai beosztott lelkésznek köszönhetően, elsősorban azért, hogy ők is részt tudjanak venni a történethez kapcsolódó írásos feladatok megoldásában, és ne érezzék magukat kirekesztve.

 Regionális Napközi Tábor a környékbeli anya- és leányegyházközségek – Csécs, Pány, Szina, Migléc, Perény, Szeszta, Komaróc, Szepsi, Szádelő, Áj, Vendégi, Torna, Zsarnó és Újfalu – közös szervezésében valósult meg, a gyerekek is ezekből a közösségekből érkeztek. De sokszor csatlakoznak a táborhoz más felekezetűek is, vagy olyan unokák, akik a nagymamánál töltik a szünidőjük egy részét.

„Az idén Szepsiből nagyon sokan, mintegy tizennyolcan jelentkeztek, holott korábban legfeljebb nyolc-kilenc érdeklődővel számoltunk, de valószínűleg ez a csonka hétnek is köszönhető. Viszont örülünk mindenkinek, mert itt jobban megismerkedhetünk a gyülekezet gyermekeivel, meg azokkal is, akikkel nincs kapcsolatunk évközben. Otthon, ilyen szép udvar hiányában kevésbé megvalósítható a gyerekek táborozása, és ennyi munkatárssal sem számolhatunk, akikkel közösen tudnánk vinni a tábort, de így összefogva hatékonyabb és egyszerűbb is“ – fogalmaz Molnár Árpád, a szepsi gyülekezet lelkipásztora. Ő szintén a regionális egyházi tábor pozitívumai közé sorolja a közös szervezést. Ez ugyanis lehetőséget nyújt a táborozásra azoknak a gyermekeknek is, akiknek a saját gyülekezetében a csekély létszám vagy a munkatársak hiánya miatt ez nem valósulhatna meg.

A lelkipásztor így folytatta: „Ha összefogunk mi lelkészek, az önkéntes egyetemista vagy középiskolás fiataljaink, és a gyülekezeti tagok, akik a konyhán segítenek, így egy ötven-hatvan fős napközi tábort itt Csécsen meg tudunk valósítani mindannyiunk megelégedésére.“

A pozitívumok között említi meg azt is, hogy ha a különböző gyülekezetekből érkező gyerekek találkoznak, szembesülhetnek azzal: nincsenek egyedül. Láthatják, hogy más falvakból is járnak a kortársaik iskolai hittanra, gyülekezeti hitoktatásra, vasárnapi iskolába vagy gyerek-istentiszteletre.

„Itt barátságok szövődnek, s nemcsak hitbelileg erősödhetnek meg, hanem rengeteg szabadidős tevékenység is várja őket, úgymint a kézműveskedés, sportolás, játék. Mobiltelefont vagy számítógépet tilos használni, azok nélkül kell eltölteniük egy egész napot“ – sorolja a közös táborozás előnyeit Molnár Árpád.

A tábor szervezői minden évben a Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány (KOEN) munkacsoportja által kidolgozott keretprogramot alkalmazzák, amelyet némileg a saját körülményeikhez igazítanak. Az idén szükség is volt a rugalmasságra, mivel július első hete egybeesett a tanév végével, így a tábor – szerdától péntekig – háromnaposra rövidült.

Molnár Árpád elárulja azt is, hogy a táborban minden lelkész felvállal egy-egy testhezálló feladatot: rá a csoportvezetésen kívül az énektanítás és az egyik napi bibliai üzenet átadása hárult. A résztvevőkből idén négy 15–16 fős csoportot alakítottak ki, a lelkipásztorok munkáját pedig mindenütt elkötelezett segítők is támogatták. A műszaki háttér biztosításából szintén mindenki kiveszi a részét, legyen szó sátorépítésről, bontásról vagy a sörpadszettek elhelyezéséről, de az önkéntes fiatalok is fáradhatatlanul segítenek.

Vajon képesek-e a gyerekek egy ilyen táborozás alkalmával hitbelileg is növekedni, amikor a fő hangsúly a felhőtlen kikapcsolódáson van? Meríthetnek-e annyit a bibliai történetekből, hogy abból valami útravalót vigyenek magukkal haza? – vetődik fel a kérdés.

„Úgy látjuk, emlékeznek arra, ami itt elhangzik: a történetekre, az aranymondásra, az énekekre. Ezeket próbáljuk elmélyíteni a csoportos beszélgetéseken és az erre a célra kidolgozott munkafüzet segítségével. Évtizedek óta úgy tekintünk a gyermekek közötti szolgálatra, mint egy magvetésre. Mi hitet nem tudunk adni, azt Isten ajándékozza az embernek, de vetjük az Ő magvait, és imádkozunk azért, hogy idővel kikeljenek, és meghozzák a hit gyümölcseit az életükben” – zárja gondolatait a lelkipásztor.

A környékbeli lelkipásztorok közül Parti Tibor is örömmel csatlakozott a regionális tábor megszervezéséhez. Mint mondta, korábban önállóan tartottak gyermektábort Szesztán, ám a közös rendezvény rengeteg terhet levesz a vállukról.

„Több szervezővel sokkal jobban oda tudunk figyelni a részletekre, hiszen megoszlanak a feladatok, legyen szó előadásokról vagy a gyakorlati kivitelezésről. Sok olyan kihívás adódik, amelyre egy-két ember kevés lenne, összefogással viszont könnyedén megoldjuk. Nem minden gyülekezetben áll rendelkezésre megfelelő háttérszemélyzet a lelkészen kívül. Nekünk ugyan voltak helyi segítőink, de a szélesebb körű összefogás mindig növeli az esélyt arra, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb munkatársakat. Külön öröm, hogy sok olyan fiatal is besegít most, akik korábban maguk is a tábor aktív résztvevői voltak“ – mutatott rá a lelkipásztor.

Parti Tibor két gyülekezetéből, az anyaegyházközségnek számító Szesztáról hatan, a hozzá tartozó leányegyházközségből, Komarócról pedig hárman érkeztek Csécsre. A gyermekek mindennapi utaztatása sem okozott nehézséget: a szülők egymással egyeztetve, példás összefogással oldották meg a reggeli érkezést és a délutáni hazaszállítást.

Ottjártunkkor a csoportvezetői feladatai mellett a délelőtti igei üzenetet is ő tolmácsolta a református templomban, elgondolkodtató kérdések felvetésével és szemléltetőeszközök igénybevételével. Az aznapi bibliai történet egy tizennyolc éven át görnyedten élő asszony meggyógyításáról szólt.

„Arról tettem bizonyságot a gyermekeknek, hogy Jézus a legnagyobb nyomorúságában találta meg ezt az asszonyt a zsinagógában. Ahogyan akkor rátalált, úgy napjainkban is hűségesen megkeresi azokat, akik hisznek a szabadításában. Jézus mindannyiunkhoz közel van, csupán egy imányira vagy egy karnyújtásnyira áll tőlünk. Remélem, hogy ezt az üzenetet a fiatalok is hazaviszik magukkal“ – fogalmazott a lelkész.

Bár a Szentírásból nem derül ki, imádkozott-e korábban a gyógyulásért az asszony, vagy kik kísérték el a zsinagógába, Parti Tibor szerint a lényeg az isteni kezdeményezés:

„Ebben a történetben azt látjuk, hogy maga Jézus megy elébe a dolgoknak. Amikor az asszony belép, Ő azonnal észleli a szenvedését, és pontosan tudja, milyen terheket hordoz. Odalép hozzá, megkeresi és meggyógyítja.”

A lelkipásztor kitért a zsinagógai elöljáró felháborodására is, aki nehezményezte, hogy Jézus a törvényeket áthágva szombaton gyógyított. Jézus válasza azonban a lényegre tapintott: miért fáj bárkinek egy beteg ember felépülése?

„Ma is gyakran szembesülünk a kérdéssel: miért vált ki ellenszenvet, ha valaki sikeres, ha felépül a betegségéből, vagy ha többre viszi az életben? Erre a válaszukat sokszor magunknak is nehéz megfogalmazni“ – tette hozzá.

A csoportbeszélgetések tapasztalatai alapján a lelkész úgy látja, hogy a gyermekeket rendkívüli módon foglalkoztatja a betegség témája, hiszen a családban vagy a baráti körben szinte mindannyian érintettek.

„A történet legfontosabb útravalója számukra az, hogy Jézus ma is jelen van, és készen áll arra, hogy testben és lélekben egyaránt meggyógyítson bennünket és szeretteinket.”

A református templomban a táborozók ifjúsági vagy a Református Énekeskönyvből választott énekekkel hangolódtak az aznapi történetre. A közös éneklést Molnár Árpád lelkipásztor gitárjátéka, valamint a kassai gyülekezetből érkező Gablyasz Edina Lilla zongorakísérete tette még szebbé. Rá bízták az énekek tanítását, de mindenben segített, amire megkérték. Ráadásul ő szerezte a tavalyi és az idei tábori himnusz szövegét és zenéjét is.

Három évvel ezelőtt kértek fel egy tábori ének megírására és megzenésítésére. Elég bonyolult szövegű éneket ajánlottak a KOEN-programban tábori himnusz gyanánt, amelyről a szervezők úgy vélték, hogy az túl bonyolult a kisgyerekek számára. Mivel korábban már szereztem dalokat, így hozzám fordultak, én pedig elvállaltam. Az általam írt és megzenésített ének nagyon megtetszett a gyerekeknek és a lelkészeknek is, így az lett a tábori himnusz is. Azóta minden évben készül egy tábori ének az adott témának megfelelően. A szövegét teljesen rám bízzák. Ahhoz azonban, hogy megfelelő legyen az aktuális tábor témájához, szükségem van a tábor címére és a témákra, amelyekkel foglalkozni fognak, hogy ezekből inspirálódjam; illetve elolvasom a hozzá kapcsolódó bibliai történeteket. Először a dallamot találom ki, majd erre írom meg a szöveget. Ha már megkapom az ihletet Istentől, akkor a mű pár napon belül elkészül.“

A tábori csapathoz harmadik éve csatlakozott Porubán Fülöp Angéla zsarnói lelkipásztor is. Ő az első nap igei üzenetének átadása és a csoportvezetés mellett a kézműves foglalkozások megszervezését is magára vállalta. A tornai gyülekezetből három gyermekkel érkezett a táborba.

„Azok, akiket eddig magammal hoztam, mindig óriási lelkesedéssel jöttek. Korábban Zsarnón és Tornán is önállóan szerveztünk nyári napközi táborokat. Zsarnón szép számmal gyűltek össze a helyi gyerekek, általában húsz-huszonöten voltunk. Tornán viszont – mivel nagyon kevés református él a településen – legfeljebb három-öt résztvevőnk akadt. A Covid után szerettük volna újraindítani a munkát, de addigra a korábbi segítőim kinőttek a tábori korból, vagy elköltöztek a környékről. Így számomra is egyszerűbbnek tűnt a regionális összefogáshoz csatlakozni. Az egyetlen nehézséget az utaztatás jelenti: a szülők ezt munka mellett nem mindig tudják megoldani. Jönnének még többen is, de az autómba rajtam kívül sajnos csak három gyermek fér be“ – magyarázza a lelkipásztor, aki a tábori füzetben lévő feladatok megoldásában szívesen segít a csoportjában lévő gyerekeknek.

Pándy Kovács Tímea szádelői lelkipásztor szintén három gyermekkel érkezett a táborba.

„A mi gyülekezeteink nagyon kicsik, gyakorlatilag gyerekhiánnyal küszködünk. Éppen ezért jelent óriási boldogságot számunkra, hogy idén három kisgyermek is be tudott kapcsolódni a közös alkalmakba” – fogalmazott.

A lelkésznő hat éve, a kezdetektől fogva aktívan kiveszi a részét a regionális tábor megszervezéséből. A munkát eleinte még Abaújszina, Migléc és Perény beosztott lelkészeként segítette. Később, amikor megválasztották a szádelői anyaegyházközség lelkipásztorának, a hozzá tartozó három anyaegyházközség – az áji, a bódvavendégi és a szádudvarnoki – is bekapcsolódott az összefogásba.

„Ezek a kis közösségek gyakorlag gyermekhiánnyal küszködnek. Elidősödő közösségekről van szó, ahol nehézséget jelent összeszedni a gyerekeket, szinte nincsenek is. Szádudvarnokon indult be az a kezdeményezés, hogy próbáljuk meg őket a vasárnapi iskola által összehívni, így ott már nyolc-tizenegy gyermekkel számolhatunk. Ez a három kisgyerek, akiket hoztam, már a szádudvarnoki vasárnapi iskolából nevelődött ki, és így csatlakoztak az itteni gyerektáborhoz. Nagyon aktív szüleik vannak, akik teljes mértékben részt vesznek a gyülekezet életében, nagyon nagy szeretettel hozzák el a gyermeküket a csécsi táborba.

A szülők nagyon örülnek annak, hogy van ilyen lehetőség, s reménység szerint a gyerekek pedig majd továbbviszik a tábor jó hírét. Bízom abban, hogy az elkövetkező időkben majd többen csatlakoznak a táborozókhoz ezekből a kis közösségekből is.

„Nekem többnyire a szervezés a feladatom: a tábori díj összegyűjtése, a bevásárlás, a bibliai történet átadása és a csoportvezetés. Úgy látom, hogy szükséges lesz majd az itt elhangzottak elmélyítése. Szeptembertől a vasárnapi iskolában vagy a hittanórán ismét átvesszük ezeket a történeteket, hogy meríteni tudjanak belőle. Úgy gondolom, hogy tartalmi szempontból is nagyon sokat ad a gyerekeknek egy ilyen tábor: fejleszti az érzelmi világukat, erkölcsi tartást ad és közösségre nevel. Így amit innen parányi morzsaként továbbvisznek magukkal, biztos, hogy beépül a saját kis életükbe, s jó reménység szerint olyan életük lesz majd, hogy meríteni tudnak az itt szerzett tapasztalatokból és a bibliai történetek mélységéből. Végül is ez a cél” – fogalmazott Pándy Kovács Tímea.

Hogy mi mindennel töltötték el a gyerekek naponta az időt reggel nyolc órától délután fél négyig? Reggeli imával, közös játékkal, tornával, a templomi énekléssel, az igei üzenetek meghallgatásával, majd a csoportos beszélgetésekkel, a hallottak elmélyítésével és a munkafüzet feladatainak megoldásával.

Az első napon a gyerekek Jézus vízen járásának történetével ismerkedtek meg, amelyből kiderült, hogy amikor Péter már nem Jézusra figyelt, hanem a hullámokra és a nehézségekre, süllyedni kezdett. A második napon a meggörnyedt asszony példája arra mutatott rá, hogy Krisztus a testi gyógyulás mellett új életet is ad. Az utolsó napon a fügefán megszólított Zákeus történetéből megtanulhatták, hogy a bőség idején is szükségünk van Jézusra.

Szorgos asszonykezek készítették a tízórait és az uzsonnát, az ebédet pedig a helyi alapiskola étkezdéjében fogyasztották el a táborozók. Délutánonként a kisebbek az egyik, erre a célra kialakított helyiségben pihenhettek, míg a nagyobbak a helyi sportpályán métáztak, vagy más hasznos és kreatív feladatokkal tölthették el a délutánt.

Kép és szöveg: Iski Ibolya