A legutóbbi népszámlálási adatokból tehát már csak azt tudhatjuk meg, hogy Mokcsamogyoróson 903-an élnek, közülük 508-an vallották magukat reformátusnak. Ám azt, hogy közülük mennyien tartoznak a mokcsakerészi, illetve az ungmogyorósi gyülekezethez, legfeljebb a lelkészi hivatal adattárából lehet megtudni. Mokcsán 1880-ban épült a református templom, s az anyaegyházközségnek akkor még Kerész és Ungmogyorós volt a leányegyházközsége. Az ellenreformáció idején az egész környék reformátusságának a mentsvára volt Mokcsa, hiszen a toleráns Mokcsay család megengedte, hogy a szomszédos gyülekezetek tagjai is ide járjanak istentiszteletre. (Bár Mokcsa és Kerész már teljesen egybeépült, az itt élők a mai napig számon tartják, ki melyik településről származik; ez megmutatkozik a templomi ülésrenden is: az egyik oldalon a „mokcsiak" ülnek, a másikon pedig a „kerésziek".) Ungmogyorós hívei 1904-ben határozták el, hogy kőből építenek templomot a régi, fából készült helyére. A vásárolt telken aztán 1908-ra fel is épült egy gyönyörű templom, aminek a mai napig gondját viselik.

Kraus Viktor lelkipásztort 2004-ben helyezték Mokcsamogyorósra, négy évvel később be is iktatták a hivatalába. Hatvan év után lett ismét lelkipásztora a két gyülekezetnek: a mokcsakerészinek és az ungmogyorósinak – Mokcsamogyoróson. A lelkipásztor elmondása szerint mindkét helyen körülbelül kétszáz lelkes a közösség. Mokcsakerészen a választói névjegyzékben 124, Ungmogyoróson 91 név szerepel. Kicsi gyülekezetekről van szó, de nagyon lelkesek a hívek – mondja a lelkipásztor, aki nem is nagyon tudja magát elképzelni másutt, mint ebben a közösségben.

Mindkét templomban tartanak hétközi istentiszteletet is. Mokcsakerészen csütörtök, Ungmogyoróson péntek esténként hívogat a harangszó, amit teljesen természetesnek tartanak a hívek; ám a padsorok a vasárnapi alkalmakkor telnek meg leginkább. Mindkét gyülekezetben 40-45-en járnak templomba: az idősek vannak többségben, de azért minden kor-osztályból vannak az alkalmakon. Vannak szülők, akik a gyermekeiket sem hagyják otthon...

A lelkipásztor örömmel mondja, hogy Ungmogyoróson sokszor előfordul, hogy több férfi van az istentiszteleten, mint nő. A látogatottságra nem is panaszkodik, mert a részvételi arány meghaladja a negyven százalékot. Persze lehet még javítani ezen a téren is – teszi hozzá. Az elődök ugyanis Mokcsakerészen egy száztíz személy befogadására alkalmas templomot építettek, Ungmogyoróson pedig százhatvanan is kényelmesen elférhetnének. Valószínűleg akkoriban nagyobb lehetett a közösség, vagy bíztak a gyarapodásban – töpreng el a lelkész. Manapság mindkét templom sajnos csak karácsonykor telik meg, ám a lelkipásztor szerint örülni kell a hűséges és kitartó híveknek. Az elmúlt nyolc év alatt nem sikerült elérnie, hogy legyenek bibliaórák a gyülekezetekben, ám tovább próbálkozik.

Ezen a téren nagyobb sikerrel járt a fiatalok körében. 2011-ben rendszeresek voltak az ifjúsági bibliaórák, viszont az elmúlt évben több tervezett alkalom is elmaradt. Általában tízen-tizenketten vannak jelen, de nagyon bonyolult egyeztetni a fiatalokkal, mert mindenki máshova jár iskolába. Ettől függetlenül perspektívát lát bennük Kraus Viktor, lehet rájuk építeni, hiszen sok ötletük van. Legutóbb például pályázati pénzeket nyertek olyan közösségi alkalmak megszervezésére, amelyekre a gyülekezet tagjait is meghívták. Ellátogattak hozzájuk hagyományőrző csoportok, a Mare Temporis interaktív történelmiruha-bemutatót tartott a mokcsakerészi kultúrházban a divat fejlődéséről. Az ifjaknak köszönhetően adhatott koncertet többek között Tóbisz Tinelli Tamás és Kis Gergely Márton. Ezenfelül próbálnak különféle alkalmakat is szervezni, amelyek éltetik a gyülekezetet. Idetartoznak a parókián és a templom környékén elvégzendő munkák, beleértve a kulturális jellegű alkalmakat is. Már hagyományosan minden évben ad koncertet a gyülekezetekben Zsapka Attila és Madarász András, a Kor-Zár együttesből. A két gyülekezetnek van egy közös, Búzavirág nevű női énekkara (katolikusok is énekelnek benne), mely már sok helyen fellépett.

A gyermekekkel, akik közel húszan vannak, külön foglalkoznak. Az iskolai hittan mellett a gyülekezeten belül is tartanak számukra alkalmakat, hogy ne érezzék úgy, mintha ki lennének zárva a gyülekezeti életből.

A lelkipásztortól megtudom, hogy a mokcsakerésziek tervei közt szerepel egy gyülekezeti ház felépítése; de ez csak távlati terv lehet, mert a pénz még hiányzik hozzá. Kraus Viktor úgy véli, ha az Úristen úgy akarja, hogy ez megvalósuljon, akkor a feltételek is adottak lesznek hozzá. A templomot viszont sikerült az elmúlt hónapokban belülről felújítani (egy nagy beázás után ugyanis vizesedtek a falak). A gyülekezet tagjai saját erőből végezték el a munkát. Kraus Viktor nagyon hálás a híveknek, hogy ismét szép a templom kívülről és belülről is.

Az ungmogyorósiaknak viszont komoly fejtörést okoz, hogy miként tudnák megoldani a fűtés bevezetését a templomukba, mivel nagyon hidegek a kőből épített falak. Egyelőre az erőgyűjtés szakaszában vannak, de egy-két éven belül szeretnék megoldani a problémát.

A lelkipásztor hosszú távú célkitűzése pedig az, hogy mindenki kapcsolódjon be a közösségi életbe. A magot el kell vetni és bízni kell abban, hogy ismét ébredés történik a hívek életében. Konkrét recept nincs, bár próbálkoznak sok mindennel. Készítettek gyülekezeti honlapot, feleségével együtt sokat jár a hívek közé, meglátogatják őket, kirándulásokat
szerveznek a fiataloknak, táborokba viszik őket. A reménységgel kapcsolatban annyit mond: szeretné azt hinni, hogy épülő gyülekezetekről van szó, hiszen ennek jelei megmutatkoztak az elmúlt időszakban. Hiszi és vallja, hogy ha az Úristen eddig megtartotta őket, akkor nem fogja megengedni a leépülést. Reménységgel tekint a jövőbe, mert ezt az hivatást másképp nem is szabad végezni.

Kálvinista Szemle, 2/2013 - ii-