Jó az Úr! - Felszentelték az oroszkai templomot

2019. október 06., vasárnap

A nyolc évvel ezelőtt újjáalakult oroszkai református közösség négy éve kezdett hozzá mintegy két ezer euróval saját templomának megépítéséhez. Tervük megvalósításához több helyről is érkezett támogatás, de sokan kétkezi munkájukkal segítettek ott, ahol éppen szükség volt. A százezer eurós költséggel felépült templomot 2019. október 6-án szentelték fel. A hálaadó istentiszteleten több mint háromszázan vettek részt.

A több mint 1280 lakost számláló, túlnyomórészt katolikusok által lakott településen, a nyolcvan személy számára tervezett, kis várnak is beillő református templom felszentelésére, - amelyen már ott díszelgett a holland testvérek által adományozott  pléhkakas, - nemcsak helybeliek jöttek el, hanem a barsi egyházmegye gyülekezeteiből is, hogy együtt adjanak hálát a csodáért. De az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a messzebbről érkezők is: a budai reformátusok és a hollandiai Ermelo gyülekezet tagjai, akik anyagilag is támogatták a helyiek álmának megvalósítását. Ez utóbbi közösség fiataljai kétkezi munkájukkal is segítették nyaranta az építkezést. A templom ajtajának a megnyitása előtt Fazekas László püspök hálát adott Isten szeretetéért és megtartó kegyelméért, majd a következő szavakkal szentelte fel a templomot: „Mennyei Istenünk, csodáljuk a Te hatalmadat, nagyságodat, megtartó kegyelmedet. Csodáljuk mindazt, amit megcselekszel a mi életünkben. Köszönjük, hogy nem vetsz el minket, sőt, megáldod a mi kezeink munkáját. Áldunk és magasztalunk Téged, hogy így áldottad meg mindazoknak a szorgalmát és igyekezetét, akik segítségre voltak abban, hogy ez a hajlék megépülhessen. Urunk, kérünk, hogy Te vedd birtokba ezt. S akkor, amikor megnyitjuk ennek ajtaját, hadd járja át a mi szívünket az a melegség és szeretet, amely tőled van. Érezzük és lássuk, hogy jó vagy. Boldog az az ember, aki benned bízik. Kérünk szenteld meg e hajlék falait. Ámen.“ Az istentiszteleten Tóth Árpád lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. Kassai Gyula, a Barsi Református Egyházmegye esperese a 135. zsoltár szavaival és imában adott hálát Istennek azért, hogy csodát tett az oroszkai kis református gyülekezettel s néhány év leforgása alatt hajlékot készíthettek. „Imádkozhattak, könyöröghettek és terveket készíthettek, hogy itt imádkozhassanak és együtt ünnepeljenek és magasztaljanak Téged. Hála van a szívünkben“ – mondta többek között az esperes. Fazekas László püspök igehirdetésében a Rom 8, 19 alapján arról beszélt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Előtte emlékeztetett arra, hogy amikor Izráel népe visszatért a babiloni fogságból, a 126. zsoltár szerint álmodozóknak tartották magukat. A zsoltáros számára ugyanis hihetetlen volt, ami velük megtörtént. „Úgy gondolom, mi is olyanok vagyunk, s ti is testvéreim, mint az álmodozók. Szemléljük Isten csodáit, ő pedig megmutatja erejét is“ – mondta a püspök, majd arról beszélt, hogy nemcsak a gyülekezet hosszú időn át tartó vágya volt a templom megépítése, hanem a lelkipásztor vágya és óhaja is. Tóth Árpádban már évekkel korábban megfogalmazódott, hogy itt szeretne szolgálni, missziót folytatni. Egy olyan helyen, ahol még gyülekezet sem volt. A lelkipásztor azonban ragaszkodott elképzeléséhez, mivel gyermekkorát itt töltötte, s az itteniek között szeretné Isten Igéjét hirdetni. Mert mi is a misszió? – tette fel a kérdést a püspök, majd úgy fogalmazott, sokan úgy gondolják, a misszió az, ha vasárnaponként együtt vagyunk a templomban és hangzik az ige. „De csak ott, ahol templom van. A misszió valójában az, amikor az ember kilép a komfortzónájából. Nem azt teszi, amit megszokott. S ekkor Isten megadja azt a kegyelmet, hogy látunk eredményt is“ – hangsúlyozta a püspök, utalva arra, hogy amikor az ember találkozik Istennel, akkor mindig ki kell lépni a komfortzónából: abból a helyzetből, amelyben vagyunk.„Itt vagyunk ebben a nagyon komoly összefogással épült templomban. A kis gyülekezet, amely Tóth Árpád lelkipásztor szolgálata által létrejött, benne volt Isten tervében. Összefogott a gyülekezet. Jöttek segítségül a holland testvérek. Anyagiakban jött támogatás Magyarország Kormányától és egyetemes egyházunk is adott erre a célra. S felépült ez a templom, ahol Isten igazságát lehet hirdetni“ – mondta Fazekas László, majd úgy fogalmazott: Azért vagyunk ebben a világban, hogy mindenkihez eljuttassuk az evangéliumot. „A templom felépítésével nektek is ezt az utat kell járnotok. Idejönni, az Úr nevét dicsérni, igazságára figyelni, majd menni a bűnben veszteglő világba. Oda, ahol nincs az embereknek még szíve és füle arra, hogy meghallják az igét. De az ige hatására megnyílik a fül és meglágyul a szív. Nagy ez a munkaterület“. A püspök végül arról beszélt, hogy a templom egy olyan stabil pont, amelynek meg kell, hogy legyen a hatása ebben a közösségben is, a községben és a szomszédos községekben. „Láthatóvá kell tenni ebben a világban az Istent, az Istenre mutatást, s az emberi életünkkel megvilágítani Őt, hogy mindenki dicsérhesse Őt és magasztalja“.

Tóth Árpád lelkipásztor beszédében röviden szólt az építkezés négy évéről, kiemelve annak egy-egy érdekes mozzanatát. Emlékeztetett arra is, hogy a nyolc évvel ezelőtt létrejött gyülekezet négy évvel ezelőtt kezdte el építeni a templomát. Elmondta, hogy a holland testvérek erre kapcsolódva készítettek is egy plakátot, amely szerint egy szlovákiai lelkésznek van egy álma: templomot építene kis gyülekezetének. „Így buzdították adakozásra saját testvéreiket a mi javunkra. Magyarországon pedig akkor kezdték el segíteni a külhoni építkezéseket, amikor mi a megvalósításba fogtunk. Kálnay Tibor építészmérnök pedig kezembe adta a teljes tervdokumentációt, tessék. Kérdeztem tőle, hogy csinálta ezt? Mindez szeretetből? Helyette azt mondta: inkább lendületből. A lendület pedig ki is tartott. Négy év alatt sikerült felépíteni a templomot“ – mondta Tóth Árpád. Majd sorolta, hogy miként is sikerült ez. A községből baráti áron telket vásároltak, majd az év nyarán nekifogtak az építkezésnek. Volt, aki  jött és segített. Mások azt mondták, ha a tiszteletes akarta, akkor építse, csinálja. „De nem maradtam egyedül. Sok jóakaratú ember segísége van  benne a falakban. Sok adomány, sok imádság, sok segítség. Nem tudom, hogy hol miként gyűjtöttek nekünk. Kinek az imádsága szállt felénk. Holland testvérek úgy jöttek, hogy itt ifjúsági táboroztak, s mellesleg nekünk dolgoztak“ – emlékezett vissza a lelkipásztor. A templom építésére három alkalommal is kaptak támogatást Magyarországról az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül: 15 ezer, 10 ezer és 30 ezer eurós tételben. Az egyik holland gyülekezet használt ruhát gyűjtött a számukra, amit az itteni asszonyok börzén árultak. 13 ezer euró bevételük származott ebből. Aztán kemény papírlapból készítettek téglajegyeket. Szépen fogyott ez is. 3600 eurót kaptak érte. Hollandiából a ruhákon kívül pénzbeli adomány is érkezett. A támogatásuk összesen 23 500 eurót tett ki. „Aztán jött a munka, amit nem tudunk pénzben átszámolni. A budai gyülekezet is hozott adományt, ők 2 200 eurót gyűjtöttek a számukra. Az önkormányzat dolgozói is sokat segítettek, sőt a vállalkozók is. Voltak, akiknek csak háromnegyed év után tudtuk kifizetni a számlát, de megvárták türelmesen. Ez is nagy segítség volt nekünk“ – mondta Tóth Árpád hozzátéve: Úgy gyűjtöttünk, hogy közben másokon jót tettünk. Ilyen a református hozzáállás. A templom elkészült, de még nem minden tökéletes, de mi sem vagyunk azok – hangsúlyozta. A község is támogatta a reformátusok igyekezetét. Ott és abban segítettek, amiben tudtak. ezen kívül minden évben háromszáz-ötszáz euró közötti támogatást kaptak.

Az istentiszteleten az Érted együttes szolgált

Emlékeztetett arra is, hogy eddig az istentiszteleteiket az evangélikusoknál tartották meg, akik kényelmes, fűtött, tiszta helyet biztosítottak a számukra. Sőt, segítettek a gyülekezet születésénél is. „Most már sajátunkban ünnepelhetjük hétköznapjainkat, nagy ünnepeinket. A reformáció alkalmából viszont most már mi látjuk őket vendégül“ – mondta Tóth Árpád, aki kiemelte: „Ha az Úr nem építi a házat, az egyházat, akár a kő épületet, hiába fáradoznak az építők. Pedig fáradoznak. S amit az eredmény mutatja: nem is hiába. A kőművesünk azt mondta, olyat épít, ami majd megmarad utána. De gondolkodott még helyettünk is. Úgy végezte a munkáját, mintha a sajátját építette volna, sőt, még jobban, mert az Úr Istennek épített házat. Több segítője is volt, de ő kitartott végig hűségesen“ - mondta beszéde végén a lelkipásztor.

A Stichting Hulp Oost Europa képviselője magyarul olvasta fel a gyülekezethez intézett sorait, gratulálva abban az elkészült templomért. Elmondta, hogy öt évvel ezelőtt már volt némi elképzelésük arról, hogy milyen lesz majd a templom, ha elkészül. „Akkor még csak tervezte a munkát a gyülekezet, de mára már elkészült ez a csodás hajlék. Ez azt jelenti, hogy az Úr meghallgatta az imádságot“. Majd felidézte, hogy amikor meghallották, hogy az oroszkaiak templomot építenek, akkor már a telket is megvásárolták erre a célra. Építkezési engedélyük még nem volt, de gyűjtési akciókat szerveztek, hogy megvalósíthatják elképzelésüket. „2016-ban már jó úton haladtak. Ez annak is volt köszönhető, hogy külföldről is érkezett segítség. A Kelet-Európai Segítség keretében akkor jött létre a kapcsolat az ermeloi és az oroszkai gyülekezettel. De jött másféle segítség is. Az egyik iskola diákjai is kivették a részüket a templom felépítésében“. Stichting Hulp Oost Europa képviselője egy Bibliát ajándékozott a lelkipásztornak arra való utalásul, hogy mindenkinek szüksége van az Úr Igéjére, még az egyháznak is. Az ermeloi gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy az elmúlt négy évben végigkövették a templom építését, s a gyülekezetük egyik tagja, Kars Pastoor folyamatosan járt Oroszkára segíteni. Mivel nem tudott eljönni az ünnepségre, így az ő beszédét olvasta fel. „Áldás számunkra, hogy hollandokként többször is csatlakozhattunk egy-egy hétre és segíthettünk az építkezésben. De leginkább azért vagyunk hálásak, hogy megismerhettünk titeket és a vendégeitek lehettünk. Köszönjük mindazt, amit tőletek tanulhattunk: a jószívűséget és a vendégszeretetet. Reméljük a jövőben is megmarad és tovább építhetjük ezt a kapcsolatot“ – fogalmazódott meg a levélben. A helyi evangélikus gyülekezet nevében Ján Čermák lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, aki elmondta, hogy örülnek a reformátusok templomának, annak ellenére, hogy az imaházuk most már üresebb lesz. Csenki Zsuzsa, a Budai Református Egyházközség diakóniai gondnok-presbitere is köszöntötte a megjelenteket. „Megremegett a szívem, amikor kétszer is elhangzott ebben az új templomban az az ige, hogy jó az Úr. S valóban az. Erről tudunk mi is bizonyságot tenni. Hisszük azt, hogy az ide szövődő szeretetszálaink is ezt erősítik meg: Jó az Úr, mert jó Őhozzá tartoznunk. Oroszkán is erről kell szólni, s már erről is szól a gyülekezet élete. Nekünk az életünkkel kell bebizonyítanunk a környezetünkben élőknek, hogy jó az Úr. Jó hozzá tartozni, együtt lenni vele és ő menedékünk is“ – mondta Csenki Zsuzsa. Felidézte, hogy amikor meghallották, hogy templomot építenek az oroszkaiak, akkor érezték, nekik itt dolguk lesz. Végül megköszönte, hogy megismerhették a gyülekezetet és most már ide is testvéri kapcsolatok szövik őket. Az istentisztelet a 90. zsoltár és a Nemzeti Ima eléneklésével fejeződött be.

A templom tornyán lévő pléhkakas a holland reformátusok adománya A templom belseje

Az emeleti rész alacsony komfortozatú szálláshelyiségként szolgál majd

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →