2015. november 07-én reggel fél tízkor kezdődött. Az egybegyűlt hetvenhét konfirmandust, tizennégy lelkipásztort és hat gyülekezeti szolgálattevőt Buza Zsolt, rozsnyói lelkipásztor, missziói előadó köszöntötte a Lukács evangéliumából vett igével:„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10).

Ezután a gyermekek énekeltek André János, Molnár Árpád, Hranyó Mihály és Vargha Balázs lelkipásztorok vezetésével. Hisszük, hogy gróf Zinzendorf éneke, 395. dicséret verssorai beivódnak az életükbe és szerve része lesz gyülekezeti szolgálatuk megélésének.

A főelőadást Buza Zsolt missziói előadó tartotta, amelynek központi igéje a Korinthusiakhoz írott első levél 12. részének 12. és 27. versei voltak: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.“ (1Kor 12,12-27)

Az előadás megmutatta a fiataloknak, hogy mi nem a világban rejlő kincsek közül a Krisztus teste: testépítés, testszépítés, testsúly gyarapítása nagy bevásárló központjaink által. Sportköreik, bandáik, önmaguk, népük és nemzetükhöz való tartozásuk mind érték és áldott érték, de nem a Krisztus testet ábrázolják ki. Krisztusi test menedék, erőforrás, gyülekezeti közösség, amely nincs hibák és ellentétek nélkül, de a feje Krisztus. Két kirívó megélési megnyilvánulásról is beszéltünk az ige szerit: a különcködés és kisebbségi érzés a gyülekezeten belül. 

Ezek után csoportbeszélgetés következett, majd a vendéglátó, szádalmási gyülekezet szeretetvendégségét élvezhettük. Délután közösségformáló játékokat következtek, amelyek kötődtek a közösségi életformánkhoz. A vetésforgóban minden csoport „nudlizott”- közösen kellett megoldania a feladatot, közösen kellett egy párosnak egy adott képet alkotnia, közösen kellett kiábrázolni egy emberi testen keresztül a gyülekezetek hibáit és erényeit. „Ejtőernyőztek”, ahol a gyülekezet sokszínűségét figyelhették meg. „Activiti-ztek”, megjárták a gyülekezetek mélységeit is, mocsarakban úsztak, és „lufi-szállítás” volt, valamint a jó és hasznos illatú fűszereket is fel kellett ismerniük. A konfirmandus nap közös énekléssel és Orémus Zoltán esperes záró imádságával ért véget.

Hálát adunk a mindenható Istennek, hogy megáldott minket, és köszönjük az egyházmegye támogatását, valamint a Szádalmási Református Egyházközség szerető és gondoskodó fogadtatását. Istennek legyen hála ezért az alkalomért.

Buza Zsolt missziói előadó