Az alkalmat ünnepi istentisztelet nyitotta meg, ahol Dr. Kolumbán Vilmos püspök hirdette az igét Péter első levele (5. rész, 1–4. versek) alapján.

Nagy Éva elnökasszony bevezető gondolatai után a konferenciát egyházi vezetők köszöntötték: Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka, Vajda Dániel, a Dési Református Egyházmegye esperese, Csonthó Csaba, a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége részéről Hajdó Tímea Andrea lelkipásztor.

A felszólalók sorában köszöntőt mondott Dr. Palicz Róbert, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke is, aki a Krónikák második könyvéből idézett igei üzenettel készült: „Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok.” (2Krón 29, 11).

Beszédében a „mint oldott kéve” irodalmi hasonlattal élve a református keresztény anyaszentegyház és a magyar nemzet összefogását szorgalmazta, valamint gyülekezeti és személyes példákon keresztül az egyéni feladatok megtalálására és betöltésére hívott fel, áldást kérve a konferencia munkájára.

Nehémiás és a jó ügy 

A konferencia fő előadását Jakab István lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta. Az előadás vezérfonalát Nehémiás könyve jelentette, kiindulópontként a nehézségek és az egyház aktuális bajainak őszinte felismerését állítva a középpontba.

Az előadó részletesen kifejtette a „jó ügy” fogalmát, amely az evangélium és az Isten országa építésének ügye. A szemléletformáló előadás kiemelte, hogy minden változást az embernek önmagán kell kezdenie, a bűnvallással és az imádsággal.

Nehémiás jómódú királyi pohárnokként sem hárította el magától a Jeruzsálemben élők nyomorúságát, hanem mindent Isten elé vitt, és közösséget vállalt népével. Mint mondta, a mai hívők feladata is az, hogy tevékeny közösséget vállaljanak a református anyaszentegyházzal és a magyarsággal, hiszen a közös ügy egyben személyes felelősség is.

Csonthó Csaba, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Presbiteri Szövetségének elnöke

Az előadásában szólt arról, hogyan miként állt Nehémiás a nép elé, őszintén néven nevezve a problémákat – mint amilyen a fogyás, a fiatalok elmaradása vagy a lelkészhiány –, és olyan megoldást javasolt, amely Istennel és egymással egységben valósul meg (Neh 2, 17).

A történeti áttekintésében emlékeztetett arra, hogy a falak végül ötvenkét nap alatt elkészültek, ami a környező népek számára is nyilvánvalóvá tette az isteni segítséget (Neh 6, 15–16).

A tanácskozás záró részében a helyszín, Szék történelmi példája került bemutatásra. Az 1717-es tatárjárás után mindössze alig száz lélek maradt a településen – ennek emlékét a mai napig őrzi a széki viselet, a leányok fekete kendője.

Sallai Márton, a széki gyülekezet lelkipásztora megosztotta a hallgatósággal, hogy miként rogytak meg egykor az ősi, 13. századi templom falai, és az Úr miként tette lehetővé, hogy a 21. század második évtizedében ezek a falak újra megerősíttessenek, példát adva a lelkek megerősödésére is.

A szeretetvendégséget követően kulturális program zárta a napot: a széki ifjúság – hét, népviseletbe öltözött ifjú pár – mutatta be a konferencia közönségének a hagyományos széki táncrendet.

A fiatalok tánca és a magyar népzeneszó Kallós Zoltán sokszor idézett intelmét juttatta a jelenlévők eszébe: „Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.”

A rendezvény végén a résztvevők kifejezték köszönetüket Nagy Éva elnökasszonynak és Kucharszki Zoltán lelkipásztornak a meghívásért, valamint a hegyközszentimrei és széki testvéreknek a befogadó szeretetért, a bihari és mezőségi vendéglátásért.

Dr. Palicz Róbert, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke beszámolója alapján II

Fotó: Csonthó Csaba