A tábor lelki részének témáját idén is a KOEN alapítvány által készített kiadványból merítettek a szervezők. A csodálatos halfogás, Péter tagadása és bizonyságtétele mind-mind szerepeltek a délelőttök folyamán.

A keddi napon miután a gyermekek besorolásra kerültek csoportjukba, meghallgathatták a csodálatos halfogás történetét Ambrus Erika ipolypásztói lelkipásztor előadásában. Egy röpke színdarab is előadásra került, amelyet a tábori vezetők és segítők játszottak el.

Ezt követően a délelőtt többi részében a csoportok külön-külön kerültek elhelyezésre a plébánia és az iskola területén. Minden csoport megtanulta egymás nevét, valamint megoldották az aznapra kiadott feladatokat. Természetesen a „munka” után a pihenés sem maradhatott el, ami nem mást jelentett, mint játékot.

Az ebéd elfogyasztását követően egy kis pihenés következett. Ezt az időt énekléssel és feltöltődéssel töltötték a tábor résztvevői. Szükség is volt energiára, hiszen a délután további részében sportverseny következett. A 12 állomás mindegyikén más és más feladat teljesítésével kellett a csapatoknak pontokat gyűjteniük. A verseny végeztével uzsonna következett, amely nem állt másból, mint a gyülekezeti tagok által felajánlott süteményekből. Teli pocakkal aztán újult erőre kapva a fél hatos táborzárásig még egy remek focimeccs is kialakult, amely szoros eredményt hozott. Akinek nem volt kedve focizni, annak sem kellett csüggednie, hiszen a táborozók más csapatjátékba is belekezdtek, amihez bátran csatlakoztak is a gyermekek.

A második napon a lábmosás története következett. A rögtönzött színdarab ekkor sem maradt el, amelyet a kis gyerkőcök nagy örömmel néztek végig. A templomi előadás után a csoportok előző napi kis állomásukon folytatták a történet megbeszélését, valamint az aznapi feladatok megoldását. Többek között megtanulták az aranymondásokat, kirakós feladványt oldottak meg és természetesen játszottak és énekeltek is.

Az ebédet követően elindult az akadályverseny, amikor is a csapatok – az óvodásokat kivéve – egyedül vágtak neki a megmérettetésnek. Az állomásról állomásra menetelés során énekszótól lett hangos a község. Természeteses az egyes állomások bővelkedtek a különféle, néha a sütnivalót, néha az izmokat vagy épp a kreativitást próbára tevő feladatokban. Az út végén finom csemege várta a kis bogárkákat, akik a frissítő étel és ital elfogyasztása után ismét önfeledten vetették bele magukat a játékba. Voltak, akik a plébánia udvarán fociztak, mások röplabdáztak. A fogócska és a bújócska sem maradtak ki a játékok sorából. Az estének a sötétedés vetett véget, amikor is a táborozók nyugovóra tértek otthonaikba.

A csütörtöki napon ismét a templomban gyűltek össze a táborozók és vezetőik. Ekkor Péter tagadása volt a téma. A kicsik nagyon serényen utánozták a kakas kukorékolását, amikor a színdarab jelenetében arra szükség volt. A csoportok ismét külön-külön birkóztak meg az aznapi feladatokkal, amelyek között volt keresztrejtvény, illetve kreatív csapatmunka is.

Az ebédet követően az egész tábor összegyűlt és együtt sétáltak le a községi kultúrházba, ahol már minden elő volt készítve a kézműves foglalkozásokhoz. A gyerekek vezetőik segítségével és az ő felügyeletük alatt igével ellátott kis báránykákat, illetve a csodálatos halfogás által megihletve halakat készítettek. A foglalkozás végén a rendrakás után jött a finom uzsonna. A különböző ínycsiklandozó süteményeket és kalácsokat pillanatok alatt elkapkodták a táborozók, aminél fogva jóllakottan ülhettek le megnézni egy rövid, bibliai témájú mesefilmet. A nap utolsó és talán leginkább várt programpontja az eredményhirdetés volt.

A csapatok a három nap alatt pontokért versenyeztek, amelyek összesítése alapján lett kihirdetve a győztes csapat. Természetesen senki sem távozott üres kézzel, minden csapatnak jutott díj bőségesen. A kiértékelést követően került sor a táborbontásra, ugyanis másnap egy nagy kaland, egy kirándulás volt előkészítve.

A két autóbusz a katolikus templom elől indult reggel hét órakor. A gyermekek egy részét szüleik vagy nagyszüleik is elkísérték. Elsőként az érsekújvári ferences szerzeteseket látogatták meg a táborozók. A templomban sor került egy hálaadásra is. Annak végeztével a két autóbusz „külön” folytatta útját. A nyitrabányai (Handlová) bányamúzeumban ugyanis egyszerre csak korlátozott, 50 személy tehetett látogatást. A másik busz utasai addig a közeli Privigye (Prievidza) városában tettek körsétát. Miután az első csoport végzett a bányalátogatással, „fordult a kocka”: a második busz utasai tekintették meg a bányát és a már bányát látott csoport indult el Privigye városába. Az autóbuszok az esti órákban értek vissza Nagyölvedre.

A táborozók az idei évben is jól szórakoztak, de ami még ennél is fontosabb, hogy ismét tanultak valamit Istenről, Jézusról, és a példázatok által az ő életükben is felismerik majd a jót és mindazt, amit Istentől kaptak.

Varga László