„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16.

Kedves testvérek!

Karácsony van, 2023 karácsonya. Ahányan vagyunk, annyiféle karácsonyra emlékszünk vissza, van, amire örömmel, szívesen, van, amire könnyek között. S talán ahányan vagyunk, annyiféle válasz születne arra a kérdésre, hogy minek az ünnepe a karácsony.

Talán még a fejünkben van a káté sablonválasza, Jézus Krisztus születésének a napja, de ha úgy teszem föl a kérdést, kinek mit jelent a karácsony ünnepe, már igen sokféle választ kapnék. Hiszem, hogy mindannyiunk hívő szívében a főszerep a mi karácsonyi történetünkben Jézusé lenne.

Ha azonban megkérdeznénk az utca emberét arról, hogy minek az ünnepe a karácsony, már más válaszok érkeznének, leginkább ez a három: szeretet ünnepe, család ünnepe, a legszebb ünnep.

De milyen szereteté? Ha már azt mondom, hogy karácsony a szeretet ünnepe, definiáljam, milyen szereteté. Az ember önző szeretetéé, a saját magam szeretetéé? A családom és rajtuk kívül senki más szeretetéé? Jó lenne, ha megértenénk, s elmondanánk, megmutatnánk a világnak, a karácsony Isten szeretetének az ünnepe, hiszen az első karácsonyon az Isten emberré lett, összeért az ég a földdel, Isten szíve az ember szívével.

Ha azt mondja az ember, karácsony a család ünnepe, ezen is el kell gondolkodnunk. Család? Akikkel egy háztartásban élek? A férjem, feleségem, gyermekem, nagymamám…? Azok az emberek, akikre mindig számíthatok, s akiket az egész évben mégsem becsülök és tisztelek eléggé?

Ilyenkor igyekszem megmutatni az ajándékban, hogy milyen fontosak számomra, egyébként pedig öljük egymást szavakkal, magatartásunkkal, grimaszainkkal. Talán, még a szentesti vacsorához leülünk együtt, de aztán? A gyerekek elvonulnak a szobáikba, mi bezuhanunk a tévé elé, 2 - 3 nap pihenünk, meg rohanunk a többi családtaghoz, rokonhoz, aztán már elegünk van a nagy karácsonyi családi együttlétekből.

De ha Jézus bevonja családunkat az Ő szeretetével, ha velünk karácsonyozik, ha elvisz minket a nagy családba, a közösségbe, talán egymást is másként fogjuk becsülni, szeretni, s nemcsak ma, hanem az év minden napján.

„Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik, //Angyalszárnyon, csendben száll tovább. // Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek, //Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ! //Ha elmúlik karácsony, //A szeretet lángja halványabban ég, //De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még” – szólt egy régi slágerben a kérés Isten felé. Akarjuk, tudunk, tudnánk egész évben ilyenek lenni egymással családon belül és kívül? Jézussal mindenképp.

A karácsony az év legszebb ünnepe. Mitől? A feldíszített fenyőfáktól, a csilivili boltoktól? A karácsonyi vásároktól, a díszítéstől, az ünnepi menütől, a megható karácsonyi zenétől? Igen, mindez része az ünnepnek, de nem ettől szép, hanem mindez attól lehet szép, ha szívvel, ha lélekkel, ha hittel tekintünk az ünnepre.

Ha a boltok, éttermek, házak csillogásán túl meglátjuk a betlehemi sötét istállóban nekünk, értünk született Istenfiút, Jézus Krisztust. Sőt, ha ennél tovább látunk, s a Bibliából láthatunk, ha látjuk a betlehemi istálló fölött a kereszt árnyékát és a Lélek galambjának sziluettjét, azaz a teljességet, Isten tökéletes embermentő tervét: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ennek és csakis ennek fényében lehet a karácsony a szeretet és a család legszebb ünnepe. Hát legyen, adjon az Isten nekünk áldott ünnepet, ahol ő a főszereplő és a rendező, de helyet kapunk mi is, családjainkkal, szeretteinkkel együtt.

Ámen